Kezdettől fogva visszatartották a tényeket és a dokumentumokat azért, hogy
csak azok az adatok válhassanak ismertté, amelyek a kormányzat érdekében
állnak. Az igazságot kereső törvényhozóknak azt mondták, hogy más tények és
dokumentumok annyira összefonódnak személyes naplókkal, külföldi
országokat érintő kapcsolatainkkal, hogy titokban kell őket tartani, a többi
pedig nem tartalmaz értékes információt."
A rejtőzködő hatalom látható nyoma az is, ahogyan az Egyesült
Államok az első világháborúba bekapcsolódott.
A Morgan pénzügyi érdekeltség, amely mögött kezdettől fogva a londoni
Rothschild-ház állott, együttműködve Winston Churchill-el, mindent elkövetett,
hogy már 1915-ben bevonja az Egyesült Államokat az első világháborúba.
Erőfeszítései azonban csak 1917-ben jártak sikerrel.
Számos történelmi munka tárgyalja ezt a kérdést, így pl.
Colin Thompson "Lusitania" című munkája.Ez Woodrow Wilson elnököt is felelőssé teszi a Lusitania
nevű amerikai tengerjáró elsüllyesztéséért, amelynek az
volt a célja, hogy előkészítse az Egyesült Államok
közvéleményét egy Németországgal szembeni háborúra.Thompson bizonyítja: Wilson előre tudomással bírt
arról, hogy a Lusitania 6 millió sorozat lőszert és
másfajta robbanóanyagot szállít és azok az utasok, akik
ennek ellenére a hajóval utaztak, megszegték az amerikai törvényeket.
A brit vizsgálóbizottság, amelyet lord Mersey vezetett, azt az utasítást kapta az
angol kormánytól, hogy politikai szempontból célszerű lenne, ha a bizottság arra az
eredményre jutna, miszerint Turner, a Lusitania kapitánya felelős elsősorban a
tengerjáró katasztrófájáért.
A felszínre került és bizonyított tények fényében ma már kijelenthető, hogy a
Lusitania katasztrófájáért elsősorban Wilson amerikai elnök, és tanácsadója,
House ezredes, továbbá J. P. Morgan vezető amerikai pénzember, valamint
Winston Churchill, a brit kormány tagja felelős. Ezt a tudatosan együttműködő
elitcsoportot kellett volna bíróság elé állítani, legenyhébb esetben is gondatlanságért.
A tények azonban nem gondatlanságra, hanem szándékosságra, tudatos
árulásra utalnak. Lord Mersey-t elismerés illeti azért, hogy eleget téve őfelsége
kormánya "kérésének", Turner kapitányt tette ugyan felelőssé, de nyomban
lemondott megbízatásáról és tiszteletdíját sem fogadta el.
Mersey ettől kezdve semmiféle kormány-megbízást nem vállalt, barátainak
csak annyit mondott a Lusitaniáról, hogy az egy "mocskos ügy" volt.