Egy másik példa a háttérhatalom tevékenységére az, amikor a Morgan pénzügyi
érdekeltség 1933- 34 - ben kísérletet tett egy kétpólusú elitista rendszer
bevezetésére az Egyesült Államokban.
A tervezett "új rend" lényeges vonatkozásaiban megközelítette volna az
Európában hatalomra került nemzetiszocialista és fasiszta diktatúrákat. Jules
Archer szerint náci jellegű államcsíny és központosított uralom bevezetése volt
tervbevéve. Az elnök diktátori hatalmat gyakorolt volna Amerika pénzügyi és
korporációs oligarchiája érdekében.
De ezúttal is akadt valaki, Smedley Darlington Buttler tábornok
személyében, aki időben leadta a vészjelzést erről a Wall
Street-i összeesküvésről. A Kongresszus ezúttal is csak egy
tessék-lássék vizsgálatot folytatott a felelősök tisztára mosására.
A 2. világháború óta a szovjet birodalom felbomlásáig tartó hidegháborús
korszakban is tanúi lehettünk a háttérerők működésének.
Ezek közül kiemelkedik a koreai és a vietnami háború.
Mindkettő értelmetlen, meg nem nyerhető háborús konfliktus volt, amelyek hatalmas
vérveszteséggel és dollár-milliárdok elvesztegetésével jártak. Mindkettőnek
sokmilliárdos fegyverkezési programok beindítása volt a fő motívuma.
Egyik sem a kommunizmus visszaszorítását célozta, hiszen a pénzoligarchia
és kormányzó elitje folyamatosan támogatta a Szovjetuniót, amely a fő
fegyverszállítója volt mind a koreai, mind a vietnami kommunista haderőnek.
Akár elismeri, akár tagadja a hivatalos történetírás, a tény tény marad, hogy a
pénzoligarchia által irányított Egyesült Államok közvetve vagy közvetlenül,
fegyverszállítója volt mindkét oldalnak mind a koreai, mind a vietnami
háborúban.
Egy másik példa arra, hogy mennyire szemben áll a pénzoligarchia fennálló
rendjével az amerikai polgárok többsége az az, hogy miként viszonyulnak a
Kennedy gyilkosság körülményeit kivizsgáló Warren Bizottság hivatalos
jelentéséhez. Ebben a jelentésben a bizottság tagjain és a mögöttük álló
pénzoligarchia zárt körein kívül, senki nem hisz.
Maga az a tény, hogy a közérdek szolgálatára hivatott fontos állami intézmények, a
CIA és az FBI, valamint más illetékes szervek a mai napig nem hozták
nyilvánosságra a legfontosabb bizonyítékokat és azok még további 50, illetve 75
évig szigorúan titkosak maradnak, meggyőzően jelzi, hogy alapja van az amerikai
polgárok általános bizalmatlanságának és szkepticizmusának. A hírhedt Watergate
ügy is azt bizonyította az egyszerű amerikaiaknak, hogy még a Fehér Ház is a
félrevezetés és intrika viperafészke lehet.