5., Az ötödik ideológiát hordozó külpolitikai doktrina a pánamerikanizmus volt,
vagyis az, hogy Amerika az amerikaiaké. Ez lényegében az Egyesült Államok
előjogait hirdette Közép- és Dél-Amerika államaival szemben. Ebbe a
nézetrendszerbe tartozott a kereskedelmi és a baráti kapcsolatok fenntartása
mindenkivel, de katonai szövetségek nélkül.
A nemzetközi pénzoligarchia és az irányítása alatt álló titkos illuminátus
szövetség tehát Oroszország, Németország, Japán és az Egyesült Államok
ellenőrzésére törekedett.
Az Albert Pike által kidolgozott világstratégia visszamenőleg is messzetekintő
mesterműnek tűnik, amely azonban katonák millióinak életébe került és sok milliárd
dollár nagyságrendű veszteséget okozott, annak ellenére, hogy csak részben
valósult meg.
A nemzetközi pénzoligarchia a végcéljához vezető úton óriási vagyonhoz jutott.
Pénzvagyona, valamint a nemzetközi pénzrendszer ellenőrzése révén a
gazdasági hatalmat is magához ragadta. Azért, hogy miként gyakorolja ezt a
hatalmat, nem vonható felelősségre.
A nemzetközi piacok ellenőrzésével az államok közötti kapcsolatoknak is döntő
tényezőjévé vált. Az államoknak nyújtott kölcsönökről a pénzoligarchiának a City of
Londonban és a Wall Street-en lévő központjaiban döntenek.
Ezeknél a megállapodásoknál nem az adott országok népeinek a jólétéből indulnak
ki, hanem egyedül az a cél vezérli a hitelező nemzetközi bankárokat, hogy
növekedjen az egyes országok és kormányok eladósodása, mert a City of
London és a Wall Street urai a kamatjáradék formájában szedett nemzetközi
adóból gazdagodnak.
A pénznek ez a nemzetközi diktatúrája mesterien ki tudja játszani az egyik országot
a másikkal szemben. A tömegtájékoztatási eszközök birtokbavételével a
pénzhatalom a saját érdekei szerint tudja manipulálni a közvéleményt és a
demokratikusan választott intézményeknek csupán saját döntéseinek a végrehajtását
hagyja meg. Már 1913-ban a londoni és a párizsi bankházak ellenőrizték a világ
rendelkezésére álló erőforrásainak a döntő többségét.
1913 - ban a pénzoligarchia volt Oroszország, Törökország, Egyiptom, India,
Kína, Japán, valamint a dél-amerikai országok legfőbb hitelezője. A kolosszális
méretű eladósodás után fizetett hatalmas kamatok fedezetére ezeknek az
országoknak el kellett zálogosítaniuk nemzeti vagyonuk jelentős részét,
mindenekelőtt adóbevételeiket.
Ez a pénzügyileg gyengébb országokban oda vezetett, hogy ténylegesen is át kellett
adni a reálgazdaság vagyontárgyait a nemzetközi pénzoligarchiának és
ügynökeinek.