A német egység és a világháború
A 19. század második felében a Rothschild-ház bécsi
ága finanszírozni kezdte egy tehetséges és becsvágyó
fiatal német herceg, Otto von Bismarck, karrierjét.Támogatásukkal Poroszország élére került, amely akkor a
számos német nyelvű állam között a legnagyobb volt.
1866 - ban Bismarck Ausztria legyőzésével kikapcsolta a
Habsburg ház befolyását a német ügyekre és amikor a
francia császár, III. Napóleon, akadályozni próbálta a
német egységet, legyőzte az ellene felvonuló francia
hadsereget. Ha közelebbről szemügyre vesszük a
történelmi tényeket, akkor látjuk, hogy a nemzetközi
bankárok álltak az események háta mögött. 1871. január 9-én I. Vilmos porosz király
az új német birodalom császára, Bismarck pedig a birodalom első kancellárja lett. II.
Vilmos, amikor átvette a hatalmat hamarosan, már 1890-ben, menesztette
Bismarckot, akinek kancellár utódai egyre támadóbb magatartást kezdtek tanúsítani
más országokkal szemben. Németország nem viseltetett kellő tisztelettel a
látszólag legyőzhetetlen angol birodalommal szemben sem.
A németek Bismarcknak hittek, aki kijelentette:
"Angliának minden nagyhangú magabiztossága
ellenére számos gyenge oldala van és tudja,
hogy egy hasonló erejű hatalommal való
összeütközés a bukását eredményezné."
A mesterségesen felszított militarizmus a 20. század első éveiben olyan erős
volt, hogy német tisztek gyakran annak a napnak az eljövetelére ittak, amelyen
Anglia majd megkapja a hadüzenetet.
Németország elsősorban a termelőgazdaságát fejlesztette és gyors fejlődésével
világhatalommá lépett elő. Ez viszont veszélyeztette a nemzetközi pénzoligarchia
irányításával kialakított hatalmi egyensúlyt Európában. A pénzoligarchia által
háttérből irányított brit kormány mindig kezdeményező szerepet játszott az európai
szövetségek kialakításánál. A feltörekvő kontinentális hatalmat lehetőleg más
államok szövetségével korlátozták és így alakították ki és tartották fenn a hatalmi
egyensúlyt.
"Angliának nincsenek állandó barátai,
csak állandó érdekei" - hangzott a formula.
Az az állam, amely ma szövetséges, holnap ellenséggé válhat. Ez a hatalmi
politika lényege. Egyetlen ország sem juthat túlhatalomhoz. A "hűtlen Albion"
kifejezés is Angliának erre a magatartására utal.