nyilatkozatot csikart ki tőle - illuminált állapotban -, hogy ezt az államcsínyt meg
is valósítja. A szerencsétlen Rudolfnak ettől kezdve nem volt nyugalma. Egyrészt
lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy apja ellen kell fordulnia, másrészt
szabadkőműves felettesei egyre türelmetlenebbül sürgették őt az akció
megindítására.
A szabadkőművességnek ezt a tervét 1889. januárjában azonban végleg
eltemette a Mayerlingben eldörrent golyó. A trónörökös Vecsera Máriával, a
szeretőjével, kettős öngyilkosságot követett el.
Rudolf a ravatalonSokáig arról kerengtek hírek, hogy Rudolfot politikai ellenfelei meggyilkolták.
Megindult Rudolf lejáratása is. Kétségtelen, hogy a trónörökös szerette a nőket, de
ugyanakkor komoly tanulmányokat is folytatott. Tanulmányozta a francia forradalom
szellemi előkészítőit, Descartes-ot és Voltaire-t. A történelmen kívül járatos volt a
botanikában, a fizikában és a szociológiában. Számos utazást tett, köztük a távol
keletre is. 24 kötetben megírta a Habsburg dinasztia történelmét is.
Ez a munkája ma is fontos forrásul szolgál a történészek számára. Rudolf
támogatta egy világkormányzat létrehozását. Erről ezt írta:
"Mindaddig lesznek háborúk, amíg a népek és a
nemzetek be nem fejezik fejlődésüket és nem
egyesülnek, amíg nem válik egyetlen családdá az
egész emberiség."
Rudolf az egyesített Európa híve volt, titokban támogatta a magyar
függetlenedési törekvéseket és lazítani kívánt a Monarchia és a Vatikán között
fennálló évszázados szoros kötelékeken. Elitélte az egyház gazdagságát, és a
működésében észlelhető korrupciót. Szorgalmazta, hogy az arisztokraták is
adózzanak és földhöz akarta juttatni a parasztságot. Mindezért a reakciós politikai
erők is eltávolíthatták, ha valóban merénylet áldozata lett. Rudolf internacionalista