Az első világháború kitörését megelőző események
A háború kirobbantásához ürügyül, mint ismeretes a Ferenc Ferdinánd
trónörökös és felesége ellen 1914. június 28-án Szarajevóban elkövetett
merénylet szolgált.
Az Osztrák-Magyar Monarchia a konfliktust békésen kívánta rendezni és ezért
- július 23-án olyan feltételeket szabott Szerbiának, amelyek az adott
körülményekhez képest mérsékeltnek mondhatók.
Ezek közé tartozott az uszító propaganda beszüntetése, az olyan egyesületek
betiltása, amelyek szemben állnak az Osztrák-Magyar Monarchiával, az ellenséges
beállítottságú személyek eltávolítása a szerb hadseregből és közigazgatásból, az
összeesküvésben résztvevők bírósági felelősségre vonása, valamint a
fegyvercsempészet felszámolása.
A szerb kormány azonban elutasította a június 28-i merénylet résztvevői elleni
bírósági eljárást, mert abban a monarchia hatóságai is részt kívántak venni. Szerb
részről még a válaszjegyzék átadását megelőzően, július 25-én elrendelték a
mozgósítást. A szerb válasz eredményeként számolni kellett a háború
kitörésével.
Az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségese, II. Vilmos
német császár - ellentétben a róla később kialakított
harcias képpel - szerette volna elkerülni a háborút. >>>
A birodalmi kancellár, Theobald Bethmann-Hollweg,
azonban a pénzoligarchia rejtett hálózatának
kulcsembere volt, s mint már utaltunk rá, családi
kapcsolatok fűzték a pénzhatalom egyik vezető
dinasztiájához, a londoni Rotschildokhoz.
A szabadkőműves Bethmann-Hollweg rávette II. Vilmost, hogy ezekben a
napokban utazzon Norvégiába, mert így ki lehetett kapcsolni a császárnak azokat
az erőfeszítéseit, amelyekkel a fenyegető háborút el akarta hárítani.
Ludendorff tábornok ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy
igen sajnálatos, hogy a császár "nem látott át
a vele űzött a frivol játékon."
Ez hasonlított ahhoz, amikor 1918. novemberében a nagyvezérkar tagjai rávették,
hogy utazzon Hollandiába.
A háttérhatalom céljainak megfelelően 1914. július 14-én a Monarchia
kormánya úgy döntött, hogy jegyzék helyett ultimátumot küld Szerbiának. A
Bad-Ischl-ben tanácskozó kormányra erős befolyást gyakoroltak a háttérből a