Egy szemtanú 1917-ben így informálta William Guy Carr-t a
"Pawns In The Game" (Parasztok a játékban) című könyv
szerzőjét arról, hogy a pénzoligarchiának útjában álló brit
kormányfőt miként mozdították el hivatalából.A könyv itt teljes egészében elolvashatóEz a történet emlékeztet arra az álnokságra, amit Marie
Antoinette francia királynéval űztek állítólagos nyaklánca
ürügyén az 1789-es francia forradalmat megelőzően.Itt most csak arra emlékeztetünk, hogy a királynő nevében egy hamisított levelet
küldtek Rohan herceg bíborosnak, amelyben találkozót kért tőle. Ezen egy
Marie Antoinette-nek öltözött prostituált fogadta a bíborost. Ezt a történetet több
irodalmi mű is feldolgozta. Az 1916. novemberében Londonban lejátszódó
események irodalmi feldolgozása, amelyet a következőkben röviden ismertetünk,
még várat magára.
- augusztusában röviddel a háború kitörése után igen gazdag személyek
egy kis csoportja megbízott egy ügynököt, hogy egy patinás, régi, nagyon
tágas épületet alakítson át mesés magánklubbá. Akik az ehhez szükséges
jelentős mennyiségű pénzt adták, ragaszkodtak ahhoz, hogy személyazonosságuk
teljes titokban maradjon.
Vállalkozásukat azzal magyarázták, hogy rendkívül nagyra becsülik a fegyveres erők
tisztjeit, akik életüket kockáztatják a királyért és a hazáért.
Ez a "Glass Club"-nak elnevezett exkluzív szórakozóhely el volt látva mindenféle
luxussal, szórakozási és szórakoztatási lehetőséggel. A klubot csak a Londonban
szabadságukat töltő tisztek egy zárt csoportja használhatta. Egy új tag
felvételéhez több meglévő tag ajánlása volt szükséges. Amikor a tisztek
megérkeztek, egy hivatalos személy kihallgatta őket. Ha megfeleltek a felvételi
követelményeknek, akkor tájékoztatták a jelentkező tiszteket, hogy miként működik
ez a zártkörű társaság. A felvételért folyamodó tisztnek becsületszavát kellett
adnia arra, hogy a klubban megismert személyeknek a nevét és azonosságát
szigorúan titokban tartja.
Ezt többek között azzal magyarázták, hogy a Glass Club-ot a londoni legjobb
társaságba tartozó hölgyek is látogatják. Valamennyien azonban álarcot viselnek.
A tiszteknek azt is ajánlották, hogy ne is tegyenek kísérletet a hölgyek
személyazonosságának a megállapítására. Ezt követően a felvételt nyert tisztet
bevezették saját szobájába, amely a legnagyobb fényűzéssel volt berendezve.
Tájékoztatták arról is, hogy egy hölgylátogatójuk lesz, akinek a melltűjén a szobájuk
száma lesz látható. Megismerkedés után, ha kedvük tartotta, felkereshették az
ugyancsak luxus módon felszerelt éttermet.
A fogadószoba, ahol vacsora előtti koktéljaikat fogyasztották a vendégek, királyi
palotára emlékeztetett. Az ebédlő elég nagy volt ahhoz, hogy ötven pár is
kényelmesen és diszkréten vacsorázhasson. A táncterem ugyancsak mesés
pompával volt berendezve. A legdrágább drapériák, hangulatvilágítás, festmények,