estélyi ruhában pompázó hölgyek, behízelgő, halk zene és finom parfümök illata arab
paloták hangulatát idézte. A tisztek először pihentek, majd egy valóságos római
ünnepségnek lettek a részesei. A Glass Club-ban semmi nem volt olcsó és
közönséges, minden ízléses, szép és előkelő volt. Mindez pontosan az ellentéte volt
azoknak a szörnyűségeknek, amelyeket a tiszteknek a fronton át kellett élniük. A
vendégek rendelkezésére állt egy Krőzusi lakomára emlékeztető büfé és bár, ahol
mindenféle drága ital megtalálható volt a champagne-tól a whisky-ig. Éjfél körül öt
rendkívül csinos fiatal hölgy előadta a hétfátyol-táncot, amely a szultán
háremét utánozta. A teljesen felöltözött hölgyek a tánc folyamán fokozatosan
megszabadultak ruháiktól. Végül is csak egy vékony selyemfátyolban lejtették
tovább a táncot. Azok a párok, akik beleuntak a szórakozásba, a táncba, diszkréten
visszavonultak szobáikba. A tisztek másnap úszhattak a klub fedett uszodájában,
vagy teniszezhettek, tollaslabdázhattak, biliárdozhattak az elzárt sporttermekben. De
egy miniatűr Monte-Carlo is tartozott a Glass Club-hoz, ahol a szabadságon lévő
tisztek kedvükre kártyázhattak.
- novemberében egy igen magas beosztású személyiséget vettek rá arra,
hogy tegyen látogatást a Glass Club-ban. Az írásos meghívóban arra tettek
utalást, hogy a brit kormányt érintő nagyfontosságú értesülésekhez juthat.
A magasbeosztású személy magánautóján kereste fel a Glass Club-ot. Utasítást
adott sofőrjének, hogy várjon rá. Bebocsátását követően az egyik legpazarabbul
berendezett hálószobába vezették. Egy hölgy csatlakozott hozzá. De, amikor
megpillantotta őt, csaknem elájult. Ugyanis a felesége volt. Sokkal fiatalabb, mint a
férje. Háziasszonyként magányos tiszteket fogadott a Glass Club-ban. A feleség nem
volt beavatva az összeesküvésbe. Semmiféle titkos információval nem rendelkezett,
amit átadhatott volna. Az asszony meg volt győződve arról, hogy férjével együtt
jótékonysági akcióban vesznek részt. Azt hitte, hogy csupán egy szerencsétlen
véletlen szembesítette őket. Jelenetre nem került sor, a férjet tájékoztatták arról,
hogy a háziasszonyok milyen szerepet játszanak a klubban. A férfi néma maradt,
hiszen a kormány tagja volt. Botrányt nem engedhetett meg magának.
A Glass Club valamennyi férfi és női alkalmazottja azonban kém volt.
Mindenről jelentést tettek főnökeiknek. Így hamarosan kitudódott az érintett
férfi és hölgy neve.
Az így szerzett értesülések rögzítésre kerültek abban a jegyzőkönyvben, amelyet
"fekete könyv"-ként emlegettek. A "feketekönyv" minden vendégről tartalmazta
a legbizalmasabb adatokat, különleges szokásaikat, gyengeségeiket, pénzügyi
státusukat, családi körülményeiket, rokonaikhoz, barátaikhoz fűződő viszonyukat.
Ezen túlmenően feltérképezte politikai, gazdasági és vallási kapcsolataikat is.
- novemberében a londoni parlament egyik képviselője kísérletet tett a Glass
Club valódi természetének a kiderítésére. Három katonatiszt, aki rendszeresen
látogatta a klubot, kémkedés gyanújába keveredett, miután megpróbáltak olyan
információkat kizsarolni tőlük, amelyek értékesek lehetnek az ellenség számára. Az ő
ügyükbe belekeveredett egy ausztrál hölgy, a sofőrje és számos magas beosztású
kormánytisztviselő felesége és leánya is. A liberális sajtó éles támadást intézett a
miniszter ellen. Azt vetették a szemére, hogy kormányában olyan személyek vannak,
akik alkalmatlanok erre a feladatra. Azzal is vádolták, hogy kiterjedt üzleti