Minél inkább tanulmányozzuk a háttérhatalom által alkalmazott módszereket, annál
inkább meggyőződhetünk róla, hogy kedvelt színlelő eszközei közé tartozott a
politikai gyilkosságok baleseteknek vagy öngyilkosságoknak való álcázása, a
tudatosan végrehajtott szabotázs gondatlanságnak, a súlyos következményekkel járó
tudatos politikai akciók tévedéseknek, vagy nem szándékos melléfogásoknak való
feltüntetése.
Árulás Versailles-ban
A világháború előkészítésével és levezénylésével párhuzamosan a
pénzoligarchia kezdettől fogva futtatta színlelő-álcázó programját is. Ez a
pacifista, humanista program arról szólt, hogy a világháború állítólag azért folyik,
hogy véget vessen örökre minden háborúnak.
A pénzoligarchia azonban azzal is tisztában volt, hogy nem elég Oroszországot
ellenőrzése alá vonnia, szüksége van a Németország feletti hegemónia tartós
megszerzésére is.
Ennek egyik lehetséges módja volt egy bolsevik típusú hatalomátvétel
Németországban is. Ehhez a háborús vereség, a versailles-i diktátum
teljesíthetetlen feltételei, valamint a kommunista szervezkedés meg is
teremtette a külső és belső feltételeket.
Mint már említettük csupán egy bátor berlini szociáldemokratán,
Gustav Noskén múlott, hogy ez a terv nem sikerült.Noske a Friedrich Ebert vezette szociáldemokrata kormány
hadsereg nélküli hadügyminisztereként 1919. januárjában
megakadályozta a kommunista Karl Liebknecht és Rosa
Luxemburg vezette spartakista milíciák lenini típusú erőszakos
hatalomátvételét Berlinben.Mivel a kommunista puccs nem sikerült, így Versailles-ban kellett olyan
feltételeket Németországra rákényszeríteni, hogy az lehetővé tegyen egy újabb
háborút Németország végleges leigázásra.
Németország alávetése nélkül Európa nem egyesíthető a pénzoligarchia
hegemóniája alatt.
Egyesített Európa nélkül pedig nem lehet létrehozni az egy központból
irányított világrendszert, a Novus Ordo Seclorum-ot.
A harcok beszüntetését követően - a City of London urainak a sugalmazására - a
brit kormány blokád alá helyezte Németországot.