VilagHelyzete Extra szám 645 oldalon - A Háttérhatalom Nagy Könyve

(VilagHelyzete) #1

  1. március 14-én Winston Churchill a brit alsóházban kijelentette, hogy


"Anglia erélyesen végrehajtotta a blokádot...


A kiéheztetésnek ez a fegyvere mindenekelőtt az


asszonyokat és a gyermekeket, az öregeket, a


betegeket és a szegényeket sújtotta".


Erről a The Nation 1919. július 21-i számában tájékoztat.


Miközben a sajtó éhező csecsemőkről, gyerekekről és felnőttekről számol be, akik
tömegesen halnak éhen, aközben elrendelték, hogy Németországnak ötszáz
lovat, háromezer csikót, kilencvenezer tehenet, százezer juhot, tízezer kecskét
kellett Franciaországnak átadnia. Ezen túlmenően ötezerkétszáz lovat, ötezer
csikót, ötvenezer tehenet, negyvenezer disznót Belgiumnak leszállítania. A sort
folytathatnánk.


Carroll Quigley rettenetesnek nevezi a blokád hatását. A fegyverszünet kilenc
hónapja alatt nyolcszázezer német halt éhen. A világháború négy éve alatt
Németország civil polgárai közül 1,6 millió vesztette életét. Az Antant hatalmak
blokádjának az ideje alatt a halálozási arányszám 5,5-szeresére növekedett.


Amikor a győztesek Versailles-ban összegyűltek, hogy Európa sorsáról
döntsenek, a nemzetközi pénzoligarchia is elküldte magasrangú tagjait a
tárgyalásokra azért, hogy azok kimenetele az ő stratégiai céljait szolgálja.


Az amerikai küldöttséget látszatra Woodrow Wilson, az Egyesült
Államok elnöke vezette. Valójában csak statiszta-szerepet játszott
a pénzoligarchia legfontosabb képviselője, Mandel House
"ezredes" mellett, aki sohasem volt katona, csak tiszteletbeli
címként viselte ezt a rangot. >>>


<<< A harmadik személy Bernard Baruch volt,
aki ugyan tanácsadóként volt feltüntetve,
valójában az amerikai pénztőke vezérkarát képviselte
Versailles-ban.

Baruch egyébként az első világháború négy éve alatt - az
Egyesült Államok Hadiipari Hivatala despotikus vezetőjeként -
kétszázmillió dollárnyi vagyonra tett szert. Az ő feladata volt a
jövedelmező kormánymegrendelések szétosztása.


Baruch Wilson elnökválasztási kampányaira 1912-ben és 1916-ban hatalmas
összegeket költött. Ez is kifizetődő befektetésnek bizonyult.


Nagy-Britanniát David Lloyd George képviselte. Kíséretében ott volt Sir Philip
Sassoon, Mayer Amschel Rothschild egyeneságbeli leszármazottja, aki a brit
Privy Council, azaz a Titkos Államtanács tagja volt. A békekonferencián Sassoon

Free download pdf