Az Abraxas istenek elnevezés (Abraxas, Abraxis vagy
latin Afipacrdl) az ősi Egyiptomból származik, a
gnoszticizmus kezdetéről, mely számos gnosztikus tudásra
és iratokra hatással volt.
Az Abraxas jelentősége a görög, héber, latin, kelta
okkult numerológiában is megjelenik.
Az Abraxas eredeti görög nevének betűi együtt 365 - öt
adnak ki: ABΣPΞ
A = 1, B = 2, Σ = 200, P = 100, Ξ = 60 = 365
A katolikus egyház egykori 'kezdeményének' alapítói, Irenaeus és Epiphanius is
azt állították, hogy a világ és a 365 mennyország Abraxas dicsőségére lett
megteremtve és Krisztust nem a világok teremtője, hanem maga Abraxas
küldte a Földre, ahogy ezt Szent Jeromos írta (c.347–September 30, 420). Szent
Jeromos fordította héberről és görögről a Bibliát latinra - arra a 'körülbelüli' Bibliára,
mely a köztudatban ma is él, de később még több szelektáláson és módosításon is
átesett ...
Baszilidész pantheonjának egyik fő
isteneként Abraxas történelmi kapcsolatban
állt a görög Aiónnal, az iráni Zurvan időistennel
és Varunával, az indiai égistennel.
Képét gyakran ábrázolták talizmánokon. Abraxasnak,
az egy alakban összefonódó jó és gonosz istenségének szimbolikus jelentését
helyezi előtérbe Carl Jung a Septem Sermones-ban és a regényíró Hermann Hesse
a Demian című munkájában.
Abraxas, az istenség, akiben fellelhető mind az isteni, mind az ördögi, aki
„gyönyör és borzalom, összekeverve férfi és nő, a legszentebb és a förtelmes
egymásba szövődve” (Herman Hesse - Demian c. művéből)
Basilides is beszél Abraxas-ról! Basilides "A
Legnagyobb Isten" (De vir. ill. 21), "A
Legmagasságosabb Isten" (Dial. adv. Lucif.
23), "A Mindenható Isten" (Comm. in Amos iii. 9),
és "A Teremtő Isten" (Comm. in Nah. i. 11)
AB = "Abba" latinból és arámi nyelvből (Atya)
RAX / REX = latinból király, uralkodó
AS = valamiként funkcionáló