azonos lenne egyetlen etnikummal, egyetlen néppel, illetve egyetlen vallási- és
kultúrközösség különböző országokban élő tagjaival. A tények azt mutatják, hogy a
nemzetközi pénzoligarchia öntörvényű, önálló életet élő, vegyes etnikumú
nemzetközi szerveződés, amelynek elkülönülő érdekei, saját stratégiája, intézményei
és nemzetek feletti struktúrái vannak, amelyeket formális és informális kapcsolatok
kombinált-hálózatán keresztül hangol össze, és működtet.
Elsőszámú központja ma is Londonban van és jelentős számban
arisztokratákból, a "black nobility" ("fekete nemesség") képviselőiből áll
legfelsőbb irányítóinak a szűk köre. (A kamatkapitalizmus
világrendszerét irányító nemzetközi pénzoligarchiának a Wall Street és
Washington csak a második számú központja. A harmadik központ Bázel
és Genf.)A nemzetközi pénzoligarchiának - és illuminátus hálózatának - legfőbb
célja az egyes országok és végső soron a világ pénzrendszerének a
monopolizálása a saját ellenőrzése alatt. Magánpénzmonopóliuma
segítségével olyan világrend kialakítására törekszik, amely politikailag
szavatolja ennek a helyzetnek a fennmaradását.Mindenki, aki beleesik abba a hibába, amit Karl Ritter és szellemi, illetve politikai
utódai elkövettek, hogy a nemzetközi pénzoligarchiát etnikai alapon működő
szerveződésnek tekinti, az tulajdonképpen a nemzeti szocializmus és a fasizmus
súlyos tévedéseit ismétli meg maga is. Ezt a bűnt a sztálinista bolsevizmus is
elkövette, mert fejlődésének egy szakaszában nemzeti bolsevizmussá vált és
hasonlóan téves, szélsőséges és antiszemita álláspontot foglalt el, mint a nemzeti
szocialista és fasiszta ideológusok.
A nemzetközi pénzhatalom kezdetei
A pénzoligarchia gyökerei - annyi máshoz hasonlóan - szintén az ókorba nyúlnak
vissza. Azok a pénzemberek tartoztak az ókorban is és a középkorban is az akkori
idők pénzügyi elitjéhez, akik kézben tartották a pénzt, mint gazdasági-kereskedelmi
közvetítő eszközt, a hitelezést, a kereskedelmet, de legfőképpen azok, akiknek
módjukban állt sokszor igen magas kamatra kölcsönöket adni.
A pénztevékenység legfőbb problémája ugyanis a pénzrendszerben működő
kamatmechanizmus.
A kamat teszi lehetővé a közvetítő eszköz kézbentartójának, hogy
ellenszolgáltatás nélkül elvegye a másik embertől munkája eredményének egy
jelentős részét.