Azért ismertettük részletesen Rathenau életútját és nézeteit, mert őróla egész
biztosan tudhatjuk, hogy a világot befolyásoló, irányító hatalmi elit tekintélyes
tagja volt.
Elképzelhető, hogy Rathenau ambivalens életvezetése és túlságosan sokat sejtető,
féltetten őrzött titkokat is eláruló nyilatkozatai miatt kegyvesztett lett a pénzügyi
oligarchia legfelsőbb vezetői előtt. Max Warburg és Chaim Weizmann már idézett
nyilatkozatai arra utalnak, hogy Rathenaut túlságosan is elnémetesedett kultúrájú,
rendkívül tehetséges, de szószátyár fecsegőnek tartották, aki veszélyesen sokat
elárult a nemzetközi háttérhatalom legféltettebb titkaiból. Az nyilvánvaló, hogy nem a
pénzügyi oligarchia tette el közvetlenül a láb alól. De a kezdő impulzus - a
legnagyobb titokban - jöhetett tőle is. A mai napig nem ismertek azok, akik a
megbízást és a pénzt adták merénylőinek. Az elkövetők közül ketten is az életüket
vesztették: az egyiket megölték, a másik öngyilkos lett. Tehát tanúk nem maradtak.
Az is különleges, ahogyan Rathenau nem volt hajlandó eltűrni, hogy miniszternek
kijáró személyi védelemben részesüljön. Ez megint csak arra enged következtetni,
hogy Rathenau tisztában volt végzetével. Valószínűleg jobbnak látta, ha megkönnyíti
a sorsa felől döntőknek - akik között ott lehetett saját másik énje, az illuminátus
Rathenau is - a rá kimondott halálos ítélet végrehajtását. A Németországot és népét
többes szám első személyben megrendítően elsirató érzelmes Rathenau képes volt
jéghideg racionalizmussal ajánlani a franciáknak szeretett német hazája és jóravaló
népe módszeres elpusztítását. A németek sorsa felett bánkódó Rathenau sorai
szenvedélyesek és fájdalmasak. Vigasznak szánt halottsiratása azonban nemcsak
megható, de véresen kegyetlen is. Mert Rathenau nemcsak német hazafi, haladó
gondolkodású szocialista politikus, hanem Illuminátus is volt, azokhoz a
"Háromszázakhoz" tartozott, akik évszázadokban gondolkodnak, és akik minden
tettüket egy világstratégia megvalósításának rendelik alá. A hazája sorsán őszintén
bánkódó Rathenau életének feláldozásával is sorsközösséget vállalt azzal a néppel,
amelyet az illuminátus Rathenau lenézett, hidegen és cinikusan elárult. Rathenaut,
az érzelgős hazafit - mindenki mást megelőzően - az illuminátus világstratégiának
elkötelezett világpolgár Rathenau ítélte halálra. A merénylők csak az ítélet
végrehajtói voltak.
(Az "Illuminátusok és Németország" című sorozatunk befejező része után közöljük az
idézetek és a felhasznált munkák jegyzékét.)
Forrás: http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0208.htm
2002 - Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció - 8. fejezet