Kína gyakorlatilag nem rivalizál Oroszországgal Afrikában, mert
különböző területeken alakítanak ki együttműködést. Moszkva
gabonát, olajat, műtrágyát ad el Afrikának és Kínának egyaránt.
Ebben Kína megközelítése hasonló Oroszországhoz: nem avatkozni
bele a belpolitikába, és nem erőltetni rá akaratunkat az országokra,
hanem sokkal inkább fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat.
➕ A különbség az, hogy Oroszország a katonai együttműködésre és a geológiai
feltárásra támaszkodik, míg Kína inkább az infrastruktúra-építésre, bár az energetikai
projektek is jelen vannak a befektetők portfóliójában, különösen olyan országokban,
mint Niger, Zambia és Angola”
➕ Egy másik különbség Oroszország és Kína megközelítése között az, hogy Kína az
infrastrukturális projektjeiben hitelezőként és fővállalkozóként lép fel, azaz elsősorban
saját mérnökei és építői számára teremt munkahelyeket, a nyereséget pedig magához
veszi.
Aktívan telepeket hoz létre az ilyen nagyszabású projektekkel rendelkező országokban.
➕ Oroszország ezzel
szemben elsősorban
oktatási szolgáltatásokat
nyújt az afrikaiaknak és
inkább a személyzet
képzésével, mint a közös
termeléssel foglalkozik.
Bár természetesen a
Roszatom, az Alrosa, a
Gazprom, a Lukoil közös
projekteket folytat az
energetika és a geológiai
feltárás területén”
A kínai csúcstalálkozóval párhuzamosan zajlik az Indonézia és az afrikai országok
közötti együttműködésről szóló fórum, nemrég ért véget a dél-koreai-afrikai
csúcstalálkozó, ahol számos beruházási megállapodást is aláírtak. Japánban is van
egy hasonló kétoldalú formátum. Kínának tehát sok más versenytársa is van a
térségben.
Fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója