Gabriel García Márquez - Száz év magány

(BlackTrush) #1

felindulásával, nehogy szétfoszlassa a délibábot. A szép Remedios azt hitte, azért szenved,
mert a tető beszakadásától fél, és gyorsabban mosakodott, mint máskor, hogy a férfiról
hamarabb elmúljon a veszély. Miközben a tökhéjból locsolgatta magát, elpanaszolta, hogy
rémes, milyen állapotba került a tető, mert biztos az esőtől rothadt levélréteg árasztja el
skorpiókkal a fürdőt. Az idegen azt hitte, hogy a szép Remedios ezzel a csevegéssel csak a
hajlandóságát leplezi, s ezért amikor szappanozni kezdte magát, engedett a kísértésnek, hogy
előrelépjen egyet:



  • Hadd szappanozzam én - suttogta.

  • Köszönöm, hogy segíteni akar - mondta a lány - , de elég nekem a magam két keze is.

  • Legalább a hátát - könyörgött az idegen.

  • Minek pocsékoljuk az időt? - mondta a lány. - Ki látott olyat, hogy valaki a hátát is
    beszappanozza!
    Azután, mialatt törülközött, az idegen könnyes szemmel rimánkodott hozzá, hogy legyen a
    felesége. A szép Remedios őszintén megmondta, hogy sohasem menne feleségül egy olyan
    bárgyú alakhoz, aki majdnem egy órát képes elvesztegetni, és még az ebédről is lemarad csak
    azért, hogy egy nőt fürödni lásson. Végül, amikor belebújt a vászoningbe, a férfi nem bírta
    elviselni, hogy bizonyossá vált, amit mindenki gyanított: valóban nincs alatta semmi, és úgy
    érezte, hogy e titok izzó vasa örök bélyeget sütött rá. Leemelt még két cserepet, hogy
    bemászhasson a fürdőbe.

  • Nagyon magas - figyelmeztette a szép Remedios ijedten. - Kitöri a nyakát!
    A mállott cserepek borzasztó robajjal beszakadtak, és a férfinak csak arra volt ideje, hogy
    rémületében felkiáltson, máris szétzúzta a koponyáját, és szörnyethalt a cementpadlón. Az
    idegenek, akik az ebédlőből hallották a csörömpölést, és odasiettek, hogy kivigyék a
    holttestet, megérezték bőrén a szép Remedios fullasztó szagát: úgy átjárta a testét, hogy a
    felhasadt koponyából nem vér szivárgott, hanem valami ámbraolaj, telítve a titokzatos illattal,
    s akkor megértették, hogy a szép Remedios szaga a halálon túl is kínozza a férfiakat, amíg
    csontjaik szét nem porladnak. De a szörnyű baleset és a másik két férfi halála közt, aki a szép
    Remedios miatt lelte vesztét, mégsem láttak összefüggést. Még valakinek áldozatul kellett
    esnie, amíg az idegenek és Macondo számos őslakója hitelt adtak a legendának, amely szerint
    Remedios Buendíából nem a szerelem, hanem a halál fuvallata árad. Néhány hónap múlva
    győződtek meg róla, amikor a szép Remedios egy délután a barátnőivel együtt felkerekedett,
    hogy megnézze az új ültetvényeket. A macondóiaknak ugyanis az volt a legújabb
    szórakozásuk, hogy bejárják a banáncserjékkel szegélyezett, nedves és végtelen utakat, ahol
    még lomhán terpeszkedett a vadonatúj csend, mintha máshonnan hozták volna, és ügyetlenül
    adta tovább a hangot. Olykor fél méterrel arrébb sem lehetett jól hallani, amit mondtak, az
    ültetvény túlsó végében mégis tisztán megértették. A macondói lányoknak az új játék jó
    alkalmat adott a nevetésre, ijesztgetésre, rémüldözésre és tréfára, s esténként úgy emlegették e
    sétákat, mint egy álombeli élményt. Ez a csend olyan nevezetessé vált, hogy Ursulának nem
    volt szíve megfosztani a szép Remediost a szórakozástól, és megengedte, hogy egy délután ő
    is elmenjen, persze csak akkor, ha illően felöltözik, és még kalapot is vesz. Abban a
    pillanatban, hogy a lányok csoportja belépett az ültetvényre, halálos illat töltötte meg a
    levegőt. A cserjesorok között dolgozó férfiak úgy érezték, hogy különös igézet keríti
    hatalmába őket, és valami láthatatlan veszély fenyeget, s többen nem tudtak úrrá lenni a sírás
    ellenállhatatlan vágyán. A szép Remediosnak és rémült barátnőinek sikerült bemenekülniük
    egy közeli házba, mielőtt még rájuk rontott volna a megvadult hímek falkája. A négy
    Aureliano szabadította meg őket nem sokkal utóbb - az ő hamukeresztjeik ugyanis vallásos
    tiszteletben álltak, mint valami kasztnak a jelvénye, mint sebezhetetlenségük jegye. A szép
    Remedios nem mondta el senkinek, hogy az egyik férfinak a nagy kavarodásban sikerült a
    hasa táján belémarkolnia - olyan volt a keze, mint a sasnak a karma, ha a szakadék szélébe
    kapaszkodik. Amint egy pillanatig döbbenten szembenézett a támadóval, látta a férfi

Free download pdf