kétségbeesett tekintetét, amely izzó parázsként égette bele magát szánalomra indult szívébe.
Aznap este a férfi a Törökök utcájában eldicsekedett vakmerő tettével, és fennhangon hirdette
a szerencséjét, de néhány percre rá egy ló patája szétzúzta a mellét, s az idegenek sokasága
végignézhette, amint az utca közepén vívja haláltusáját, és végül is megfullad a torkába szökő
vértől.
Azt a feltevést, hogy a szép Remediosban halálos erő lakozik, immár négy cáfolhatatlan
tény támasztotta alá. Noha néhány nagyszájú férfi tetszelegve hangoztatta, hogy az életét is
odaadná, csak egyetlen szerelmes éjszakát tölthessen ezzel a vérlázító nővel, valójában
egyikük sem erőltette meg magát érte. Lehet, hogy a meghódításához is, a veszélyek távol
tartásához is elegendő lett volna az az egyszerű és primitív érzés, amelynek a neve szerelem,
de éppen ez az egy senkinek sem jutott az eszébe. Ursula már nem törődött a szép
Remediosszal. Korábban, amikor még nem mondott le arról a szándékáról, hogy megmenti a
világnak, megpróbált érdeklődést kelteni benne a legelemibb házi tennivalók iránt. - A
férfiaknak nem elég, amit te gondolsz - mondta rejtélyesen. - Ráadásul még főzni is kell,
takarítani, semmiségekért szenvedni. - De voltaképpen csak áltatta magát, amikor a családi
boldogságra próbálta felkészíteni a szép Remediost, mert a lelke mélyén jól tudta, hogy nincs
olyan férfi az egész földkerekségen, aki egy napig is el tudná viselni a lány minden képzeletet
felülmúló hanyagságát, ha már kielégült a szenvedélye. Miután megszületett a legifjabb José
Arcadio, és ő szilárdan elhatározta, hogy pápát csinál belőle, figyelme végleg elfordult a szép
Remediostól. Sorsára hagyta, bízva a csodában: ezen a világon minden előfordul, hát előbb-
utóbb olyan férfi is akadhat, aki elég nagy flegma, és a nyakába veszi. Amaranta már régen
letett róla, hogy valamirevaló asszonyt faragjon belőle. A feledésbe merült varrodai délutánok
óta, amikor unokahúga érdeklődése legfeljebb a varrógép forgattyújának hajtásához volt
elegendő, arra az egyszerű megállapításra jutott, hogy a szép Remedios idióta. - Végül majd
ki kell hogy sorsoljunk - mondta értetlenül, látva, hogy minden férfibeszéd lepereg róla.
Később, amikor Ursula a fejébe vette, hogy a szép Remedios elfátyolozott arccal járjon a
misére, Amaranta úgy gondolta, hogy ez a titokzatos viselet még kihívóbb lesz, és hamarosan
akad majd férfi, aki a felcsigázott kíváncsiság ösztönzésére türelmesen megkeresi a lány
szívének sebezhető pontját. De látva, hogy a szép Remedios esztelenül semmibe veszi még
azt a kérőjét is, aki több oknál fogva előnyösebb, mint egy herceg, felhagyott minden
reménnyel. Fernanda még csak meg sem próbálta érteni. Amikor a véres karneválon a szép
Remediost királynői ruhájában megpillantotta, azt hitte, hogy rendkívüli lénnyel áll szemben.
De amikor látta, hogy puszta kézzel eszik, és minden kérdésre mesebelien együgyű válaszokat
ad, már csak azon sopánkodott, hogy milyen hosszú életűek a család idiótái. Hiába hitte és
mondogatta váltig Aureliano Buendía ezredes, hogy a szép Remedios a legértelmesebb lény,
akit valaha is látott, s hogy ennek pillanatonként bizonyságát adja elképesztő ügyességével,
csúfot űzve mindnyájukból - többé nem törődött vele senki. A szép Remedios, akinek immár
semmilyen kereszt nem nyomta a vállát, elhagyatottan bolyongott a magány sivatagában,
lassan érlelődve lidércnyomástól mentes álmaiban, vég nélküli fürdőzéseiben, időhöz nem
kötött étkezéseiben, mély és hosszú hallgatásaiban, amelyeknek nem adott tartalmat az
emlékezés, egészen egy márciusi délutánig, amikor Fernanda kinn az udvaron, brabanti
vászonlepedőinek összehajtogatásához készülődve, segítségül hívta a család többi nőtagját.
Alig fogtak hozzá, amikor Amaranta észrevette, hogy a szép Remedios szinte áttetszővé
sápad.
- Rosszul vagy? - kérdezte.
A szép Remedios, aki a lepedő másik végét fogta, szánakozva elmosolyodott. - Dehogyis - mondta - , soha nem éreztem magam ilyen jól.
Amint e szavak elhangzottak, Fernanda érezte, hogy egy könnyű fényfuvallat kiragadja
kezéből a lepedőt, és teljes egészében szétteríti. Amaranta valami rejtélyes remegést érzett
alsószoknyáinak csipkéiben, és megpróbált belekapaszkodni a lepedőbe, hogy el ne essen: a