- Itt.
José Arcadio egy csütörtöki napon délután két órakor ment el a szemináriumba. Ursula
azután mindig úgy látta maga előtt, amilyennek a búcsúzáskor képzelte; bánatos és komoly az
arca, visszatartja a sírását, ahogy ő tanította, fuldokol a melegtől rézgombos, zöld
kordbársony ruhájában, keményített nyakravalójával. Az ebédlőt egészen átjárta a szagosvíz
illata, amit Ursula locsolt José Arcadio fejére, hogy nyomon követhesse a házban. Miközben a
búcsúebédet ették, a család vidám csevegéssel leplezte izgalmát, és túlzott lelkesedéssel
ünnepelte Antonio Isabel atya szellemességeit. De amikor elszállították a bársonnyal bélelt,
ezüstsarkú ládát, úgy érezte, hogy egy koporsót visznek ki a házból. Csak Aureliano Buendía
ezredes nem volt hajlandó részt venni a búcsúztatáson. - Még csak ez hiányzott - dohogott. - Egy pápa!
Második Aureliano és Fernanda három hónap múlva elvitte Memét a zárdába; egy
klavikorddal tértek vissza, amely a gépzongora helyébe került. Amaranta ebben az időben
kezdte szőni a szemfödelét. A banánláz időközben lecsillapodott. Macondo őslakói, akiket a
jövevények félrelöktek az útból, keservesen tengődtek a maguk régi módján, de legalább úgy
érezhették, mintha túléltek volna egy hajótörést. A Buendía-ház továbbra is tele volt
vendégekkel, s a régi rendhez csak hosszú évek múlva tértek vissza, amikor elment a
banántársaság. De azért a vendéglátás hagyományos értelme gyökeresen megváltozott, mert
ekkor már Fernanda törvényei uralkodtak. Mivel Ursulát foglyul ejtette a homály, Amaranta
pedig elmerült a szemfödélszövésben, a hajdani királynőjelölt szabadon válogathatott a
meghívandók között, és rájuk kényszeríthette a szüleitől tanult, rideg szabályokat.
Szigorúsága a feltámasztott illem erődjévé változtatta a házat, míg a faluban tombolt a
közönségesség, mellyel az idegenek nyakára hágtak könnyen szerzett vagyonuknak. Fernanda
szemében, minden egyébtől eltekintve, az volt a „jobb ember”, akinek semmi köze sem volt a
banántársasághoz. Még Második José Arcadio, a sógora is áldozatul esett e különbségtevő
buzgalomnak, miután az első órák lelkes hevében újra elárverezte pompás harci kakasait, és
beállt a banántársasághoz munkafelügyelőnek. - Ide többé be ne tegye a lábát - mondta Fernanda -, amíg az idegenek rühösségét le nem
veti magáról.
Olyan zordon légkört teremtett a házban, hogy Második Aureliano végleg jobban érezte
magát Petra Cotesnél. Először a tivornyákat helyezte át Petra Cotes házába, azzal az ürüggyel,
hogy le akarja venni a terheket a hitvese válláról. Aztán azzal az ürüggyel, hogy csökkenőben
van a jószág szaporulata, áthelyezte a marha- és a lóistállókat. Végül azzal az ürüggyel, hogy
a szeretője házában hűvösebb van, áthelyezte kis irodáját, ahol üzleti ügyeit intézte. Amikor
Fernanda rádöbbent, hogy özvegyasszony lett belőle, bár még nem halt meg a férje, már késő
volt, nem lehetett visszaállítani a régi helyzetet. Második Aureliano csak étkezni járt haza, s
legfeljebb a látszatot igyekezett némileg fenntartani, például abban, hogy a feleségével alszik,
de úgysem hitte el senki. Egyszer egy óvatlan éjszaka után Petra Cotes ágyában lepte meg a
reggel. Fernanda egyetlen szóval se tett szemrehányást, bár Második Aureliano számított rá,
egyetlen halk sóhajjal se fejezte ki neheztelését, de még aznap két ládában utánaküldte a
ruháit a szeretőjéhez. Fényes nappal küldte utána, és meghagyta, hogy az utca közepén
vigyék, mindenki szeme láttára, mert azt hitte, hogy a megtévedt férj nem bírja a szégyent, és
lehajtott fejjel visszatér a karámba. De a hősi gesztus ismét csak azt bizonyította, hogy
Fernanda nemcsak az ura jellemét ismeri rosszul, hanem azt a közeget is, amelyben élt, s
amely lényegében különbözött a szülei közegétől: akik ugyanis látták az utcán a ládákat, mind
úgy gondolták, hogy végül is ez a természetes, másképpen nem is végződhetett a história,
amelynek intim részletei közismertek voltak. Második Aureliano pedig háromnapos
tivornyával ünnepelte az ajándékba kapott szabadságot. S hogy még nagyobb legyen a feleség
hátránya, aki ájtatos fekete ruháival, ósdi medáliájával és oda nem illő gőgjével nem valami
szerencsésen lépte át az érett asszonyiság küszöbét, a szerető láthatólag kivirult és
blacktrush
(BlackTrush)
#1