megfiatalodott, feszültek rajta az igéző hernyóselyem ruhák, és szemében tigrisfényeket
lobbantott a birtoklás diadala. Második Aureliano ismét a kamaszkor tüzével lángolt érte,
mint régen, amikor Petra Cotes nem önmagáért szerette, hanem csak azért, mert
összetévesztette az ikertestvérével, és egyidőben hálva mindkettőjükkel, azt hitte, hogy Isten
kegyelméből olyan férfihoz jutott, aki kettő helyett is szeretkezik. Oly mohón támadt fel
bennük a régi szenvedély, hogy nem is egyszer, asztalhoz ülve, csak összenéztek, s aztán szó
nélkül újra lefedték a tálakat, és bementek a hálószobába, elpusztulni éhen és szerelemben.
Második Aureliano, a francia matrónáknál tett titkos kiruccanások ihletésére, vett Petra
Cotesnek egy érseki baldachinnal ékesített ágyat, az ablakokra bársonyfüggönyt tétetett, s a
hálószoba falait és mennyezetét nagy hegyikristály tükrökkel boríttatta. Soha nem volt olyan
duhaj és pazarló, mint akkoriban. A vonattal, amely minden délelőtt tizenegykor érkezett,
ládaszámra kapta a pezsgőt és a konyakot. Az állomásról visszafelé jövet mindenkit
megfogott, aki csak az útjába akadt, helybelit és idegent, ismerőst és ismeretlent, ahogy épp
jött, és magával cipelte a sebtében csapott mulatságra. Még az angolnaszerű Brown úr is, aki
csak idegen nyelven tudott beszélni, engedett Második Aureliano csábító jelbeszédének, és
több ízben holtrészegre itta magát Petra Cotesnél, sőt rávette a vad farkaskutyákat is, amelyek
sohasem tágítottak mellőle, hogy táncot járjanak a texasi dalokra, amelyeket maga adott elő
kérődző szájjal és harmonikakísérettel.
- Félre az útból, tehenek! - bőgte Második Aureliano a mulatság tetőpontján. - Félre, rövid
az élet!
Soha nem ragyogott így, soha nem szerették annyian, és soha nem szaporodott ilyen
féktelenül a jószág. Annyi marhát, disznót és tyúkot öltek le a véget nem érő tivornyákon,
hogy az udvar földje csupa fekete sár lett a sok vértől. Csontok és belek halmai tornyosultak
rajta, mint egy hulladéktelepen, és állandóan dinamitrudakat kellett gyújtani, hogy a keselyűk
ki ne vájják a vendégek szemét. Második Aureliano meghízott, ibolyaszínűre vált és
elteknősbékásodott, hála hatalmas étvágyának, melyhez még a világ körüli útjáról visszatért
José Arcadióé is alig volt mérhető. Emberfeletti falánkságának, határt nem ismerő
tékozlásának, példátlan vendégszeretetének híre túljutott a lápvidék határain, és a tengerpart
legkiválóbb evőbajnokait is odavonzotta. Jöttek mindenfelől a legendás nagybélűek, hogy
benevezzenek a Petra Cotesnél rendezett esztelen távevő tornákra. Az evés verhetetlen
bajnoka Második Aureliano maradt, amíg egy gyászos szombati napon meg nem érkezett
Camila Sagastume, egy nőnemű totem, akit országszerte csak Elefántnak becéztek. Kedd
hajnalig tartott a párviadal. Az első huszonnégy órában, miután elfogyasztottak egy borjút
jukkával, naméval és sült banánnal, s mellé másfél láda pezsgőt, Második Aureliano biztos
volt a győzelmében. Lelkesebben és élénkebben tartotta magát, mint rendíthetetlen ellenfele,
aki szemmel láthatólag közelebb állt az igazi profi stílushoz, de éppen ezért kevésbé nyűgözte
le a tarka közönséget, amely alig fért a házban. Míg Második Aureliano, a diadal vágyától
megbokrosodva, foggal tépte a húst, az Elefánt sebészi szakszerűséggel metélte a magáét, és
sietség nélkül, sőt némi élvezettel ette. Óriási, tömör nő volt, de irdatlan hústömegében is
érvényesült gyengéd nőiessége, és olyan szép volt az arca, olyan finom és ápolt a keze, s
olyan ellenállhatatlan varázs áradt a lényéből, hogy amikor belépett a házba, Második
Aureliano halkan megjegyezte: inkább az ágyat választaná a torna színhelyéül, mint az asztalt.
Később, látva, amint ellenfele a legapróbb illemszabályokat is betartja a borjúfertály
elfogyasztása közben, már komoly hangon mondta, hogy ez a finom, elbűvölő és telhetetlen
ormányos bizonyos tekintetben az ideális nő. Nem tévedett. Hiába mondták az Elefántról,
hogy olyan, mint egy saskeselyű, a hír minden alapot nélkülözött. Nem volt igaz, hogy eleven
ökrök szétmarcangolója vagy szakállas nő egy görög cirkuszban, ahogy mesélték, hanem egy
énekakadémiát vezetett. Tisztes családanya korában tanulta az evést, a gyermekei jobb
táplálkozásának módszerét keresve - mégpedig nem az étvágy mesterséges felcsigázása,
hanem a teljes lelki nyugalom alapján. A gyakorlatban is bebizonyított elmélete abból az