Gabriel García Márquez - Száz év magány

(BlackTrush) #1

arcukba ne vágja a kényeskedésüket, korlátoltságukat, nagyzási hóbortjaikat. A második
vakáció óta tudta, hogy apja csak a látszat kedvéért lakik otthon, és ismerve Fernandát,
amiként ismerte, majd később szerét ejtve, hogy Petra Cotest is megismerje, igazat adott az
apjának. Ő is szívesebben lett volna a szerető lánya. Az alkohol ködében most élvezettel
gondolt arra, hogy milyen botrány lenne, ha kimondaná, ami épp a fejében jár, és a kajánsága
akkora belső megelégedéssel töltötte el, hogy Fernanda is észrevette.



  • Mi van veled? - kérdezte.

  • Semmi - felelte Meme. - Csak most jöttem rá, hogy mennyire szeretlek benneteket.
    A szavaiból süvítő gyűlölet szinte megdermesztette Amarantát. Fernanda viszont úgy
    meghatódott, hogy majd belebolondult, amikor Meme éjféltájban szaggató fejfájással ébredt,
    és epét hányva fuldokolt. Megitatott vele egy üvegecske ricinusolajat, borogatást tett a hasára,
    jégtömlőket a fejére, majd ötnapos diétát és szobafogságot mért rá, híven az újdonsült és
    különc francia doktor utasításaihoz, aki több mint kétórai vizsgálat után arra a ködös
    megállapításra jutott, hogy Memének valami női baja van. Memét elhagyta a bátorsága, és
    nyomorúságos állapotban, csüggedten hevert; tűrnie kellett, mást nem tehetett. Csak a már
    teljesen vak, de még mindig tevékeny és világos fejű Ursula hibázott rá a pontos diagnózisra.
    „Szerintem - gondolta magában - hajszálra úgy van, ahogy a részegek szoktak lenni.“ De
    aztán elhessegette ezt a gondolatot, sőt még szemrehányást is tett magának a léha ötletért.
    Második Aureliano lelkiismereti görcsöket érzett, látva Meme siralmas állapotát, és
    megfogadta, hogy a jövőben többet foglalkozik vele. Így jött létre apa és lánya közt a vidám
    pajtási viszony, amely az apát egy időre megszabadította a tivornyák keserű magányától,
    Memét pedig Fernanda gyámkodásától, s a már-már elkerülhetetlennek látszó családi
    válságnak nem kellett kirobbannia. Második Aureliano minden programját elhalasztotta, hogy
    Memével lehessen, moziba vagy cirkuszba vigye, és szabad idejének legnagyobb részét neki
    szentelte. Az utóbbi időben egyre savanyúbb lett a természete, részint az elképesztő kövérség
    nyűge miatt, amitől már a cipőjét sem tudta befűzni, másrészt azért, mert szertelenül
    kielégítette a legkülönfélébb fajta étvágyait. Lányának fölfedezése visszaadta régi kedélyét, s
    a vele való együttlét öröme lassanként elvonta a zülléstől. Meme közben nővé érett. Nem volt
    szép, mint ahogy Amaranta sem volt soha, de rokonszenves és keresetlen, s első látásra
    mindenkit le tudott venni a lábáról. Modern szelleme sértette Fernanda régimódi tartózkodását
    és rosszul leplezett szívbéli fukarságát, viszont lelkes pártfogóra talált Második Aurelianóban.
    Ő határozta el, hogy kiköltözteti gyerekkori hálószobájából, ahol az ijesztő szemű szentek
    riadt tekintete még serdülőkorában is rémítgette; új szobát rendezett be neki baldachinos
    ággyal, nagy toalettasztallal és bársonyfüggönyökkel, öntudatlanul Petra Cotes szobájáról
    véve a mintát. Olyan bőkezű volt hozzá, hogy azt se tudta, mennyi pénzt ad neki, hiszen a
    lány maga vette ki a zsebéből, s ráadásul az apja pontosan tájékoztatta minden új
    szépítőszerről, amely a banántársaság boltjaiba érkezett. Meme szobája megtelt
    körömcsiszoló habkődarabkákkal, hajsütő vasakkal, fogfehérítő krémekkel, szembogár-
    fényesítő cseppekkel s annyi más kozmetikai és piperészeti újdonsággal, hogy valahányszor
    Fernanda a szobába lépett, arra kellett gondolnia, milyen botrányos hasonlóság állhat fenn a
    lánya toalettasztala és a francia matrónáké között. De Fernanda ekkoriban a szeszélyes és
    beteges kis Amaranta Ursulának szentelte minden idejét, már amennyit a láthatatlan
    orvosokkal folytatott lélekbe markoló levelezés meghagyott. Úgyhogy amikor észrevette az
    apa és a lánya cinkosságát, csak azt az egyet ígértette meg Második Aurelianóval, hogy soha
    nem viszi el Memét Petra Coteshez. Ennek az intelemnek egyébként nem volt semmi értelme,
    mert a szeretőt annyira bosszantotta Második Aureliano és Meme pajtáskodása, hogy hallani
    se akart Meméről. Ismeretlen félelem kerítette hatalmába, mintha ösztöne azt súgta volna,
    hogy Meme egyetlen szó nélkül is elérheti, ami Fernandának sohasem sikerült: megfoszthatja
    szerelmétől, amelynek már haláláig birtokában érezte magát. Második Aureliano első ízben
    volt kénytelen elviselni a szerető keserű fintorait és maró gúnyolódását, sőt már-már attól

Free download pdf