férfiba. - Olyan gyámoltalanság fogta el, hogy meg se nézte az új modelleket, kiment a
műhelyből, és egész éjjel forgolódott az ágyában, és zokogott a felháborodástól. A vörös hajú
észak-amerikait, aki már csakugyan kezdte érdekelni, most pólyásbabának látta. Ekkor figyelt
fel a sárga pillangókra, amelyek Mauricio Babilonia előhírnökei voltak. Azelőtt is látta őket,
főként a műhelyben, és azt hitte, hogy a festékszagra gyűlnek oda. Olykor a mozi
sötétségében is érezte, hogy a feje körül röpködnek. De amikor Mauricio Babilonia a
nyomába szegődött, mint egy árny, amit csak ő vett észre a sokaságban, rájött, hogy a sárga
pillangóknak valami közük van hozzá. Mauricio Babilonia mindig ott volt a
hangversenyeken, a moziban, a nagymisén, s neki nem is kellett látnia, mégis tudta, hogy ott
van, mert a sárga pillangók hírül adták a jelenlétét. Második Aurelianót egyszer úgy kihozta a
sodrából a bosszantó szárnycsapkodás, hogy Meme már-már bevallotta a titkát, amiként
annak idején megígérte, de ösztöne azt súgta, hogy apja ezúttal nem mondaná nevetve, mint
máskor: „Mit szólna az anyád, ha tudná.“ Egy reggel, miközben rózsát nyesegettek, Fernanda
rémülten felkiáltott, és elrántotta Memét onnan, ahol állt: a kertnek ugyanarról a pontjáról,
ahonnan a szép Remedios felszállt az égbe. Egy pillanatig azt hitte, hogy a csoda meg akar
ismétlődni a lányával, mert váratlan szárnysuhogás zökkentette ki a munkájából. A pillangók
voltak. Meme meglátta őket, mintha a fényből keltek volna életre hirtelen, és nagyot dobbant
a szíve. E pillanatban belépett a kapun Mauricio Babilonia, és egy csomagot hozott azzal,
hogy Patricia Brown ajándéka. Meme leküzdötte a pirulását, elfojtotta felindulását, s még egy
természetes mosolyra is futotta az erejéből, amikor megkérte Mauricio Babiloniát, hogy tegye
a csomagot a korlátra, mert neki föld ragadt az ujjaira. Fernandának csak egyvalami tűnt fel a
férfin, akit néhány hónap múlva kizárt a házból, de akkor nem emlékezett rá, hogy már látta:
az epebajos színű bőre.
- Nagyon különös ember - mondta Fernanda. - Látszik rajta, hogy nemsokára meghal.
Meme azt hitte, hogy anyja még nem ocsúdott fel a pillangók rohamából. Amikor
befejezték a rózsanyesést, megmosta a kezét, és bevitte a csomagot a szobájába, hogy
kinyissa. Valami kínai játék volt benne, öt egymásba helyezhető doboz s a legbelső dobozban
egy papírdarabka, amire egy írni alig tudó kéz nagy üggyel-bajjal ezt rótta fel: Szombaton
találkozunk a moziban. Meme csak utólag döbbent meg, hogy a doboz milyen sokáig hevert a
korláton, Fernanda kíváncsiságának kiszolgáltatva, s miközben hízelgett neki Mauricio
Babilonia bátorsága és leleményessége, meg is hatódott, amiért ilyen naivul elvárja a
találkára. Meme már tudta, hogy Második Aureliano szombat este nem ér rá. A hét folyamán
mégis olyan perzselően égette a türelmetlenség lángja, hogy szombaton rábeszélte apját,
hagyja ott egyedül a moziban, és az előadás után menjen vissza érte. Amíg a teremben égtek a
lámpák, egy éjjeli lepke röpködött a feje körül. S aztán megtörtént, aminek meg kellett
történnie. Amikor kialudtak a lámpák, Mauricio Babilonia odaült mellé. Meme érezte, hogy
elmerül a félelem mocsarában, amelyből, mint az álmában is, csak ez a gépolajszagú férfi
tudja kimenteni, akit alig látott a homályban. - Ha nem jössz el - mondta a férfi - , soha többé nem láttál volna.
Meme a térdén érezte a tenyerét, és tudta, hogy e pillanatban mindketten elértek a
gyámoltalanság sivatagának túlsó oldalára. - Benned az a megdöbbentő - fordult hozzá mosolyogva -, hogy mindig pontosan azt
mondod, amit nem kéne.
Fülig beleszeretett. Se enni, se aludni nem bírt, és olyan mélyre merült a magányban, hogy
még az apját is kölöncnek érezte. Fernanda félrevezetésére valóságos szövevényt font a nem
létező teendőiből, elhanyagolta a barátnőit, és felrúgott minden illemszabályt, hogy bárhol és
bármikor találkozhasson Mauricio Babiloniával. Eleinte bántotta a férfi nyersesége. Az első
alkalommal, amikor kettesben voltak, a műhely mögötti néptelen mezőn, Mauricio Babilonia
oly irgalmatlanul rántotta bele az állati létbe, hogy utána minden ereje elhagyta. Némi időbe
telt, amíg ráébredt, hogy ez is a gyöngédség egyik formája, s ekkor végleg elszállt a