már sokszor látott, az orra előtt becsapta a kaput.
- Elment - mondta rémülten. - Visszament a hazájába. - A drótkerítéses baromfitelep
főbejáratát most is két helybeli rendőr őrizte, mint mindig; viaszosvászon köpenyükben és
sisakjukban úgy álltak az esőben, mint két kőszobor. Félreeső kis utcájukban az antillai
négerek kórusban énekelték szombati zsoltáraikat. Második José Arcadio átugrotta az udvar
kerítését, és a konyhán keresztül ment be a házba. Irgalmas Szent Zsófia alig hallhatóan
mondta: - Nehogy Fernanda meglásson. Épp az előbb akart fölkelni. - Mintha valami
hallgatólagos megállapodáshoz alkalmazkodna, bevitte a fiát a bilik szobájába, rendbe rakta
Melchiades roggyant tábori ágyát, és délután kettőkor, mialatt Fernanda sziesztázott, az
ablakon át beadott neki egy tál ételt.
Második Aureliano az előző éjjel otthon aludt, mert itt érte az eső, és délután háromkor
még mindig arra várt, hogy kiderüljön. Miután Irgalmas Szent Zsófia titokban értesítette,
bement a testvéréhez Melchiades szobájába. Ő se hitte el a mészárlást, se a halottakkal
megrakott és a tenger felé robogó lidércvonat históriáját. Az előző este felolvastak egy
rendkívüli közleményt, amely tudatta az ország népével, hogy a munkások engedelmeskedtek
a parancsnak, szétoszoltak az állomásról, és békés menetekben hazaindultak. A közlemény azt
is tudatta, hogy a szakszervezeti vezetők emelkedett hazafias szellemben csökkentették a
követeléseiket, melyekből csak két pont maradt: az orvosi ellátás reformja és latrinaépítés a
szálláshelyeken. Később közölték, hogy miután sikerült megegyezni a munkásokkal, a
katonai hatóságok haladéktalanul értesítették Brown urat, és ő nemcsak elfogadta az új
feltételeket, de még azt is felajánlotta, hogy három napig tartó közmulatságot rendez a viszály
elmúltának megünneplésére. Mikor azonban a katonák azt kérdezték, hogy melyik napra
tűzhetik ki a megállapodás aláírását, Brown úr kinézett az ablakon a villámoktól cikázó égre,
és roppant tétován felemelte a kezét. - Majd ha eláll - mondta. - Amíg tart az eső, minden tevékenységünket felfüggesztjük.
Már három hónapja nem esett: az aszályos évszakban jártak. De amikor Brown úr közölte
döntését, az egész banánvidékre rázúdult a felhőszakadás, amely Második José Arcadiót is
utolérte Macondo felé jövet. Egy hét múlva még mindig esett. A hivatalos verzió, amit a
kormány az összes rendelkezésére álló tájékoztatási eszközzel ezerszer elismételt, és az egész
ország népének a szájába rágott, végül is gyökeret vert: nem halt meg senki, az elégedett
munkások hazatértek a családjukhoz, és a banántársaság az esőzés idejére felfüggesztette a
tevékenységét. A statárium érvényben maradt, mivel rendkívüli intézkedésekre kellett
felkészülni, ha a véget nem érő esőzés netán éhínséget idézne elő, de a katonaságot
visszarendelték a kaszárnyákba. A katonák nappal a folyókká vált utcákon járkáltak térdig
felgyűrt nadrágban, és hajótörést játszottak a gyerekekkel. Éjjel a kijárási tilalom alatt
puskatussal törték be a kapukat, kihúzták ágyukból a gyanús egyéneket, és messzi útra
küldték őket, ahonnan nem volt visszatérés. Változatlanul folyt a 4. számú rendelet
gonosztevőinek, gyilkosainak, gyújtogatóinak és lázítóinak felkutatása és kivégzése, de a
katonák ezt még az áldozatok családtagjai előtt is letagadták, amikor felvilágosításért tódultak
a parancsnoki irodákba. - Biztosan álom volt - hajtogatták a tisztek. - Macondóban nem
történt, nem történik, és soha nem is fog történni semmi. Ez egy boldog falu. - Így irtották ki
az utolsó szálig a szakszervezeti vezetőket.
Második José Arcadio volt az egyetlen, aki életben maradt. Egy februári éjszakán
felhangzottak a kapun a puskatusok félreismerhetetlen ütései. Második Aureliano, aki még
mindig az eső végét várta, hogy elmehessen hazulról, kaput nyitott a hat katonának és az
élükön álló tisztnek. A bőrig ázott katonák némán átkutatták a házat, szobáról szobára,
szekrényről szekrényre, a lakóhelyiségektől a magtárig. Ursula fölébredt, amikor lámpát
gyújtottak a szobájában, és egy sóhaj se jött ki a száján, amíg a szemle tartott, de keresztbe
tett ujjait mindig arrafelé tartotta, amerre a katonák jártak. Irgalmas Szent Zsófiának sikerült
figyelmeztetnie a Melchiades szobájában alvó Második José Arcadiót, de ő belátta, hogy már