hatósághoz fordult segítségért, hogy törjék be a hálószoba ajtaját, ahová úrnője három napja
bezárkózott: ott feküdt magányos ágyán, begörbülve, mint egy rák, az ótvartól
megkopaszodva, hüvelykujja a szájában. Második Aureliano magára vállalta a temetést, és
megpróbálta kitataroztatni a házat, hogy eladhassa, de a pusztulás oly makacsul belefészkelte
magát, hogy a falakról nyomban lehullt a vakolat, mihelyt kimeszelték őket, és nem volt
olyan sűrű habarcs, amely útját tudta volna állni a padlón áttörő konkolynak és a gerendákat
rothasztó borostyánnak.
Ilyen sorsra jutott minden az özönvíz óta. Minél jobban eltunyultak az emberek, annál
mohóbb lett a feledés, amely lassanként irgalmatlanul felfalt minden emléket, olyannyira,
hogy amikor a neerlandiai békekötés újabb évfordulóján a köztársasági elnök, küldöttei
eljöttek Macondóba, hogy végre átadják a kitüntetést, amit Aureliano Buendía ezredes
annyiszor visszautasított, egy egész délutánon át kellett kutatniuk, míg valaki meg tudta
mondani, hol található az ezredes valamelyik leszármazottja. Második Aurelianót sikerült is
megkísérteni, mert azt hitte, hogy egy színarany éremről van szó, de végül is, amikor a
küldöttek már javában fogalmazták az ünnepi hirdetményeket és szónoklatokat, Petra Cotes
meggyőzte róla, hogy szégyen lenne, ha elfogadná. Ekkoriban jöttek vissza a cigányok is,
Melchiades tudományának utolsó örökösei, s látva, hogy a falu milyen siralmas állapotba
került, és lakói mennyire elszakadtak a világtól, újra végighurcolták a házakon a mágneses
rudakat, mintha csakugyan ez volna a babilóniai bölcsek legújabb találmánya, és megint
nyalábba gyűjtötték a napsugarakat az óriás lencsével, és megint akadtak, akik szájtátva
bámulták a lepotyogó serpenyőket és guruló üstöket, és ötven centavót fizettek, hogy
döbbenten bámuljanak egy cigányasszonyt, amint kiveszi és beteszi a műfogsorát. A zsúfolt
vonatból, amelyhez Brown úr hozzácsatolta üvegtetővel és püspöki székekkel felszerelt
különkocsiját, s a százhúsz vagonos gyümölcs-szállító vonatokból, amelyek egész délután
zakatoltak, csak egy ütött-kopott, sárga vonat maradt, amely nem vitt és nem is hozott senkit,
s alig állt meg a néptelen állomáson. Amikor eljöttek az egyház megbízottai, hogy
kivizsgálják a különös madárvészről és a Bolygó Zsidó feláldozásáról szóló jelentést, Antonio
Isabel atya épp szembekötősdit játszott a gyerekekkel; ebből mindjárt arra gondoltak, hogy a
jelentést valami szenilis hallucináció íratta vele, és menhelyre vitték. Nem sokkal utóbb
elküldték Augusto Angel atyát, egy friss buzgalomtól égő, türelmetlen, kérlelhetetlen és
vakmerő, újsütetű keresztes lovagot, aki saját kezűleg húzta meg a harangot napjában
többször is, hogy a lelkek álomkórba ne essenek, és házról házra járva költögette az alvókat,
hogy menjenek a misére, de egy év se telt bele, és őt is legyőzte a levegőben terjengő
renyheség, a forró por, amely mindent megvénített és elnyelt, s az álmosság, amely az ebédre
elfogyasztott húsgombócok nyomán kerítette hatalmába a szieszta elviselhetetlen hőségében.
Ursula halálával a ház ismét belezuhant az elhagyatottságba; még egy olyan elszánt és erős
akarat se tudta kimozdítani belőle, mint az Amaranta Ursuláé, aki hosszú évek múlva
előítéletektől mentes, vidám, modern, a két lábán jól megálló asszonyként kitárta az ajtókat és
az ablakokat, hogy elijessze a pusztulást, rendbe hozta a kertet, kiirtotta a vöröshangyákat,
amelyek már fényes nappal is a tornácon futkároztak, és eredménytelenül bár, de megpróbálta
feltámasztani a vendégszeretet feledésbe merült szellemét. Fernanda remetei szenvedélye
elmoshatatlan gátat emelt Ursula örvénylő száz éve köré. Nemcsak az ajtókat nem volt
hajlandó kinyitni, amikor elült a száraz szél, de még az ablakokra is deszkákat tétetett, hogy
az atyai tanításhoz híven élve eltemetkezzék. A láthatatlan orvosokkal folytatott költséges
levelezésnek kudarc lett a vége. A kitűzött napon és órában, amit annyiszor elhalasztottak,
bezárkózott a hálószobájába egy szál fehér lepedőben, fejjel észak felé, és éjfél után egy
órakor érezte, hogy egy jeges folyadékkal átitatott zsebkendő borul az arcára. Amikor
felébredt, a nap már betűzött az ablakon, neki pedig a hasán, ágyékától a mellcsontjáig egy
éktelen, ív alakú varrás húzódott. De még mielőtt letelt volna az előírt pihenés ideje, a
láthatatlan orvosok egy tanácstalan levélben közölték, hogy hat órán keresztül kutattak benne,
blacktrush
(BlackTrush)
#1