December első angyalaival megjött Amaranta Ursula, jó tengeri szelek hozták, ő pedig
magával hozta a férjét, a nyakán selyempórázzal. Bejelentés nélkül érkezett, elefántcsontszínű
ruhában, majdnem térdig érő gyöngysorral, smaragd- és topázgyűrűkkel, gömbölyű és sima
frizurával, melyet fecskefarkú tűk tartottak a füle mögött. Férje, akivel hat hónappal azelőtt
házasodott össze, érett, nyúlánk, tengerész külsejű flamand volt. Mihelyt benyitott a
nagyszobába, Amaranta Ursula megértette, hogy távolléte hosszabb és rombolóbb volt, mint
gondolta volna.
- Istenem - kiáltott fel inkább vidáman, mint riadtan -, mennyire látszik, hogy nincs
asszony a házban!
A poggyász nem fért el a tornácon. Fernanda régi ládáján kívül, amivel útnak indították a
kollégiumba, a poggyászához tartozott még két hajókoffer, négy nagy bőrönd, egy
napernyőtáska, nyolc kalapdoboz, egy óriási kalitka ötven kanárival, valamint a férj
kerékpárja szétszerelve, külön e célra szolgáló tokban, hogy úgy lehessen hordozni, mint egy
gordonkát. A hosszú utazás után egyetlen napi pihenést sem engedélyezett magának. Elnyűtt
vászonoverallba bújt, melyet a férje hozott egyéb motoroskellékekkel együtt, és ő is nekilátott
a ház felújításának. Szétkergette a vöröshangyákat, amelyek már birtokukba vették a tornácot,
felélesztette a rózsatöveket, gyökerestül kihúzkodta a gyomot, és a korlát cserepeibe ismét
páfrányt, majoránnát és begóniát ültetett. Maga vezényelte az asztalosok, lakatosok és
kőművesek csapatát, akik betömték a padlóréseket, helyre ütötték az ajtókat és ablakokat,
rendbe hozták a bútorokat, kívül-belül kimeszelték a falakat, úgyhogy három hónappal
megérkezése után ismét az a fiatalos és ünnepi levegő töltötte be a házat, mint régen, a
gépzongora idején. Soha még nem élt a házban senki, aki minden órában és bármilyen
körülmények között ilyen vidám lett volna, sem ilyen dalos és táncos kedvű személy, aki a
szemétre vetett minden megsavanyodott holmit és szokást. Egy csapásra kiseprűzte a halotti
emlékeket, a fölösleges limlom és a babonás kellékek halmait, melyek a sarkokban
tornyosultak, és csak egy dolgot őrzött meg Ursula iránti kegyeletből: Remedios
dagerrotípiáját a nagyszobában. - Ilyet még nem ettem! - kiáltozta, fuldokolva a nevetéstől. -
Egy tizennégy éves dédnagymama! - Amikor az egyik kőműves elmondta, hogy a ház tele
van kísértetekkel, és csak úgy űzhetik el őket, ha felkutatják elásott kincseiket, pukkadozva
azt felelte, hogy nem hisz a férfibabonákban. Olyan természetes volt, olyan felszabadult,
olyan modern és kötetlen szellem, hogy Aureliano azt se tudta, melyik lábára álljon, amikor
meglátta. - Ez már döfi! - kiáltott fel boldogan Amaranta Ursula, és ölelésre tárta a karját. - Ni
csak, hogy megnőtt az én imádott emberevőm! - Mielőtt Aureliano erre bármit is szólhatott
volna, már fel is tett egy lemezt a magával hozott táskagramofonra, és tanítani kezdte a
divatos táncokra. Leparancsolta róla az Aureliano Buendía ezredestől örökölt ócska nadrágot,
fiatalos ingeket és fehér betétes cipőket ajándékozott neki, és kituszkolta az utcára, ha túl
sokáig rostokolt Melchiades szobájában.
Fürge volt, apró termetű és legyűrhetetlen, mint Ursula, majdnem olyan szép és kihívó,
mint a szép Remedios, és valami ritka ösztön segítségével meg tudta előzni a divatot. A
postával érkező legfrissebb szabásminták csak bizonyítékul szolgáltak, hogy nem tévedett a
maga kreálta modelljeivel, amiket maga is varrt meg Amaranta kezdetleges, kézi forgattyús
varrógépén. Előfizetett minden divatlapra, művészeti és tánczenei kiadványra, ami csak
Európában megjelent. és elég volt egy pillantást vetnie rájuk, máris látta, hogy a világban
minden úgy megy, ahogy ő képzelte. Érthetetlen volt, hogy egy ilyen élénk szellemű nő miért
jött vissza ebbe a halott faluba, ahol mindent megül a por és a hőség, méghozzá egy olyan
férjjel, akinek annyi a pénze, hogy bárhol a világon pompásan megélhetnének belőle, s aki
annyira szereti, hogy hajlandó selyempórázon kullogni utána. És mégis, ahogy múlt az idő,
egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Amaranta Ursula végleg ott akar maradni, hiszen minden terve