Gabriel García Márquez - Száz év magány

(BlackTrush) #1

egyetért az alapelvekben. Nicanor atyának, akinek mindaddig sohasem jutott eszébe, hogy
ilyen szemszögből nézze a dámajátékot, örökre elment tőle a kedve. Egyre jobban csodálva
José Arcadio Buendía éles elméjét, megkérdezte tőle, vajon hogy lehet az, hogy kikötötték a
gesztenyefához.



  • Hoc est simplicissimum - felelte Jósé Arcadio Buendía -, mert bolond vagyok.
    Nicanor atya, saját hitéért aggódva, e naptól kezdve beszüntette látogatásait, és minden
    erejét a templom építésének meggyorsítására fordította. Rebecában újra feltámadt a remény.
    Jövője az építkezés befejezésétől függött, amióta Nicanor atya egy vasárnapi ebéd alkalmával
    az egész család jelenlétében arról beszélt az asztalnál, hogy milyen fényes és pompás
    szertartásokat fognak rendezni a templomban. - Rebeca lesz a legszerencsésebb - mondta
    Amaranta. S mivel Rebeca nem fogta fel, hogy mit ért ezen, ártatlan mosollyal hozzátette:

  • Te fogod felavatni a templomot az esküvőddel.
    Rebeca gyorsan elébevágott a többiek szavának. Ha így halad az építkezés, a templom tíz
    éven belül sem készül el. Nicanor atya viszont úgy vélekedett, hogy a hivők egyre növekvő
    bőkezűsége több derűlátásra ad okot. Bár a szörnyen felháborodott Rebecának ezután már egy
    falat sem ment le a torkán, Ursula lelkesen üdvözölte Amaranta ötletét, és tekintélyes összeget
    ajánlott fel az építkezés meggyorsítására. Nicanor atya úgy vélte, hogy még egy hasonló
    adománnyal három év alatt elkészülne a templom. Rebeca attól fogva nem szólt
    Amarantához, mert biztos volt benne, hogy Amaranta ötlete nem olyan ártatlan, mint a
    mosolya, amellyel előadta. - Ez volt a legenyhébb dolog, amit tehettem, mondta Amaranta
    aznap éjszaka, amikor kitört köztük a veszekedés. - Így legalább három évig nem kell
    megölnöm téged ... - Rebeca elfogadta a kihívást.
    Reményeiben csalatkozva, Pietro Crespi súlyos lelki válságba jutott, amikor értesült az
    újabb halasztásról, de Rebeca döntő bizonyságot adott a ragaszkodásáról. - Bármikor
    megszökhetünk, csak egy szavadba kerül. - De Pietro Crespi nem volt a kalandok embere.
    Nem volt lobbanékony természetű, mint a menyasszonya, s az adott szó szentségét olyan
    tőkének tartotta, amelyet nem szabad eltékozolni. Rebeca ekkor vakmerőbb módszerhez
    folyamodott. A nagyszoba lámpái egyszer csak valami titokzatos fuvallattól kialudtak, és
    Ursula azon kapta a jegyeseket, hogy a sötétben csókolóznak. Pietro Crespi magyarázatul
    mindenféle badarságot hebegett a modern petróleumlámpák rossz minőségéről, és még
    segített is, amikor megbízhatóbb fényforrásokat raktak a helyükre. De aztán hol az olaj
    fogyott ki, hol a kanóc akadt el, Ursula pedig a vőlegény ölében találta Rebecát. Végül már
    nem fogadott el semmilyen magyarázatot. A sütöde vezetését az indián szolgálóra bízta, s egy
    hintaszékből vigyázott a jegyespárra, mert őt ugyan nem szedik rá olyan fortélyokkal,
    amelyek már az ő lánykorában is ősrégiek voltak. - Szegény mama - mondta Rebeca
    méltatlankodást színlelve, miközben Ursula nagyokat ásított az unalmas látogatások
    tanújaként. - Halála után ebben a hintaszékben fog vezekelni. - Pietro Crespi háromhavi
    gondos felügyelet után nem bírt tovább az elkeseredésével: naponta megtekintette az
    építkezést, és látva, milyen lassan halad, úgy döntött, hogy odaadja Nicanor atyának a
    munkálatok befejezéséhez szükséges összeget. Amaranta nem vesztette el a hidegvérét.
    Miközben barátnőivel beszélgetett, akik szövőrámáikkal vagy hímzéseikkel minden délután
    összegyűltek a ház tornácán, újabb haditerveken törte a fejét. De a leghatásosabbnak ígérkező
    tervet is meghiúsította egy számítási hiba: Amaranta úgy gondolta, hogy jó lesz eltávolítani a
    naftalingolyókat, amelyekkel Rebeca teleszórta a menyasszonyi ruháját, mielőtt a hálószoba
    komódjába rakta volna. Ezt meg is tette alig két hónappal a templom befejezése előtt. De
    Rebecát az esküvő közeledtével olyan türelmetlenség fogta el, hogy hamarabb vette elő a
    ruhát, mint ahogy Amaranta képzelte. Amikor a komódot kinyitotta, s a ruháról a papírt meg a
    védőhuzatot leszedte, már az egész selyemruhát, a csipkés fátylat, sőt a mirtuszkoszorút is
    szétrágták a molyok. Bár biztos volt benne, hogy két marok naftalingolyót is rászórt, amikor
    elcsomagolta, olyan véletlenszerűnek látszott a baleset, hogy nem merte Amarantát hibáztatni.

Free download pdf