pillanatban több mint ötezer ember állt a parancsnoksága alatt, és két partvidéki tartománynak
volt az ura, tisztában volt vele, hogy a tengernek szorították, és igen zavaros körülötte a
politikai helyzet: amikor elrendelte a reguláris hadsereg ágyúi által ledöntött templomtorony
újjáépítését, Nicanor atya így sóhajtott föl betegágyában: - Micsoda képtelenség! Krisztus
hitének védelmezői lerombolják a templomot, a szabadkőművesek pedig felépítik. - Kiutat
keresve, amelyen át elmenekülhetnének, Aureliano Buendía ezredes órák hosszat ült a
távírószobában, a többi alakulat parancsnokaival értekezve, és egyre biztosabban tudta, hogy
a háború elposványosodik. A liberálisok újabb győzelmeinek híreit mámoros kiáltványokban
tudatták a néppel, de Aureliano Buendía ezredes a térképről látta, mit ér mindez: tudta, hogy
csapatai egyre jobban belevesznek az őserdőbe, ahol a malária és a moszkitók ellen kell
hadakozniuk, hátat fordítva a valóságnak. - Csak az időt pocsékoljuk - panaszkodott a
tisztjeinek. - És mindaddig pocsékolni fogjuk, amíg ezek a szaros pártkorifeusok kongresszusi
helyekért koldulnak. - Álmatlan éjszakáin, miközben hátán feküdt a függőágyon, ugyanabban
a helyiségben, ahol régen a kivégzést várta, maga előtt látta a fekete ruhás ügyvédeket, amint
a hajnali fagyban fülig felhajtott gallérral kilépnek az elnöki palotából, és kezüket dörzsölve,
sugdolózva, sötét hajnali kávéházakba húzódnak, hogy kispekulálják, mit akart mondani az
elnök, amikor azt mondta, hogy igen, és mit akart mondani, amikor azt mondta, hogy nem,
meg hogy mi járhatott a fejében, amikor valami egész más dologról beszélt: ő pedig ezalatt
harmincöt fokos hőségben moszkitókat csapkod, és érzi, hogy közeledik a félelmetes hajnal,
amikor ki kell adnia az embereinek a parancsot, hogy vessék magukat a tengerbe.
Egy kétségekkel teli éjszakán megkérte Pilar Ternerát, aki az udvaron nótázott a
katonákkal, hogy olvassa ki a jövendőjét a kártyából. - Vigyázz a szádra - Pilar Ternera
csupán ennyit tudott mondani, miután háromszor kiterítette és összeszedte a lapokat. - Nem
tudom, mit jelenthet, de nagyon világos az intés: vigyázz a szádra. - Két nappal később valaki
egy tisztiszolga kezébe nyomott egy csésze cukor nélküli kávét; az odaadta egy másik
tisztiszolgának, amaz egy harmadiknak, s végül a csésze kávé, kézről kézre járva, eljutott
Aureliano Buendía ezredes íróasztalára. Ő ugyan nem kérte, de ha már ott volt, fogta és
megitta. Akkora adag sztrichnin volt benne, hogy egy lovat is elpusztított volna. Mire
hazaszállították, megmerevedett és ívbe görbült a teste, és kettéharapott nyelve kilógott a
szájából. Ursula visszaperelte őt a haláltól. Hánytatókkal kitisztította a gyomrát, meleg
takarókba csavarta, és két napon át tojásfehérjével etette, míg a feldúlt test vissza nem nyerte
normális hőmérsékletét. Négy nap múlva túl volt a veszélyen. Bár ellenkezett, Ursula és a
tisztek nyomatékos beavatkozására még egy hétig ágyban kellett maradnia. Csak ekkor tudta
meg, hogy versei nem kerültek tűzre. - Nem akartam elsietni - mondta Ursula. - Akkor éjjel,
amikor nekiálltam a kemence begyújtásának, az a gondolatom támadt, hogy jobb lesz
megvárni, amíg elhozzák a holttestet. - Aureliano Buendía ezredes a lábadozás zavaros
ködében, Remedios porlepte babái között újra elolvasta a verseket, és felidézte élete döntő
pillanatait. Ismét tollat fogott. Hosszú órákon át, miközben odakint dúlt a kilátástalan háború,
rímekbe szedte a halál partjain átélt élményeit. Gondolatai úgy kitisztultak, hogy színükről és
visszájukról is megvizsgálhatta őket. Egy este megkérdezte Gerineldo Márquez ezredestől:
- Egyet mondj meg, komám: miért harcolsz?
- Mert harcolni kell, komám - felelte Gerineldo Márquez ezredes - , a nagy liberális pártért.
- Boldog ember vagy: tudod, hogy miért harcolsz - mondta Aureliano. - Ami engem illet,
én csak most jöttem rá, hogy gőgből harcolok. - Az nagy baj - mondta Gerineldo Márquez ezredes.
Aureliano Buendía ezredest mulattatta a barátja megdöbbenése. - Persze hogy baj -
mondta. - De mindenesetre jobb, mintha nem tudnám, hogy miért harcolok. - A szemébe
nézett, és mosolyogva hozzátette: - Vagy ha olyasmiért harcolnék, mint te, ami senkinek nem
jelent semmit.
A gőg sugallta, hogy mindaddig ne lépjen kapcsolatba az ország belsejében harcoló