hogy ne csukhassák le sikkasztásért. Sokan azt sem tudták, hogy miért harcolnak. A vegyes
gyülekezetből, amelynek nézetkülönbségei már-már belső robbanást idéztek elő, egy
nyomasztó tekintélyű személyiség emelkedett ki: Teofilo Vargas tábornok. Fajtiszta indián
volt, vad hegyilakó, analfabéta: hallgatag bölcsesség és messiási elhivatottság sugárzott
belőle, amely esztelen rajongást ébresztett híveiben. Aureliano Buendía ezredes azzal a céllal
hívta össze a gyűlést, hogy a felkelés vezetőit egységbe tömörítse a mesterkedő politikusokkal
szemben. Teofilo Vargas tábornok megelőzte: egy-két óra alatt szétzúzta a legnagyobb
tekintélyű tisztek koalícióját, és magához ragadta a fővezéri rangot. - Félelmetes fenevad -
mondta Aureliano Buendía ezredes a tisztjeinek. - Ez az ember veszélyesebb a számunkra,
mint a hadügyminiszter. - Egy igen fiatal kapitány, aki félénkségével mindig kitűnt a társai
közül, bátortalanul szót kért:
- Egyszerű a dolog, ezredes úr - jelentette ki - , meg kell ölni.
Aureliano Buendía ezredest nem a javaslatban rejlő cinizmus hökkentette meg, hanem az,
hogy a kapitány gondolata egy másodperc töredékével megelőzte az övét. - Ne várják, hogy kiadjam ezt a parancsot - mondta.
Nem is adta ki. Teofilo Vargas tábornokot két hét múlva egy félreeső helyen mégis
darabokra szabdalták, és a főparancsnokságot Aureliano Buendía ezredes vette át. Azon az
éjszakán, amelyen a felkelők valamennyi vezetője elismerte a fensőbbségét, felriadt az
álmából, és takaróért kiabált. Valami belső hideg, ami a csontjait is átjárta, s még a tűző
napon is dermesztette, hónapokon át elvette az álmát, míg hozzá nem szokott. A hatalom
mámorát az émelygés rohamai követték. Hogy kiűzze magából a hideget, főbe lövette a fiatal
tisztet, aki Teofilo Vargas meggyilkolását javasolta. Még ki sem mondta, sőt ki sem gondolta
a parancsait, már végre is hajtották őket, és mindig sokkal messzebbre mentek, mint ameddig
ő maga elmerészkedett volna. Mérhetetlen hatalmának magányában bolyongva, már-már
egészen irányt vesztett. A megszállt falvakban éljenező emberek bosszantották, s az volt az
érzése, hogy az ellenségnek is ugyanők éljeneznek. Mindenütt akadt egy-egy kamasz, aki a
saját szemével nézett rá, a saját hangján beszélt hozzá, s ugyanolyan bizalmatlanul köszönt
neki, ahogyan ő köszönt vissza, s aki a fiának mondta magát. Úgy érezte, szétosztódott,
megsokszorozódott, s mégis olyan egyedül van, mint még soha. Biztos volt benne, hogy a
saját tisztjei is hazudnak neki. Marlborough herceggel összeveszett. - Az a legjobb barátunk -
mondogatta akkoriban -, aki már kiadta a lelkét. - Beleunt a bizonytalanságba, az örökös
háborúba, amely bűvös körben forgott körülötte, s őt mindig ugyanazon a helyen találta: csak
egyre öregebb, egyre megviseltebb lett, s egyre kevésbé tudta, hogy miért, hogyan és meddig.
Mindig ott állt valaki a krétakör szélén. Valaki, akinek nem volt pénze, vagy szamárköhögést
kapott a gyereke, vagy aki szeretett volna örökre elaludni, mert nem bírta tovább a szájában a
háború trágyaízét, s aki végső erejét megfeszítve, mégis kihúzta magát, és jelentette: - Ezredes
úr, minden változatlan. - S éppen ez a változatlanság volt a legijesztőbb dolog e véget nem érő
háborúban: az, hogy nem történt semmi. Aureliano Buendía ezredes egyedül maradva, a
jóslatoktól elhagyatva, s menekülve a hideg elől, amely a halálig elkísérte. Macondóban,
legrégibb emlékeinek melegében keresett végső oltalmat. Olyan mélységesen eltunyult, hogy
amikor bejelentették nála a liberális párt küldöttségét, amely azzal a megbízatással érkezett,
hogy a háború további menetét megvitassa vele, fel sem ébredt egészen, csak fordult egyet a
függőágyban. - Vigyétek őket a kurvákhoz - mondta.
A hat szalonkabátos, cilinderes ügyvéd elszánt sztoicizmussal tűrte a dühödt novemberi
napsütést. Ursula házában kaptak szállást. Majdnem egész nap a szobájukba zárkóztak, és
titkos tanácsot tartottak, estére pedig odarendelték az őrséget meg egy harmonikaegyüttest, és
megszállták Catarino kocsmáját. - Hagyjátok őket - rendelkezett Aureliano Buendía ezredes. -
Úgyis tudom, hogy mit akarnak. - December elején végre sor került a régóta várt
megbeszélésre, amelyről sokan azt hitték, hogy vég nélküli vita lesz belőle, de valójában egy