óráig sem tartott.
A fülledt nagyszobában, a letakart gépzongora fehér lepedős kísértete mellett Aureliano
Buendía ezredes ezúttal nem a szárnysegédek krétakörében helyezkedett el. Politikai
tanácsadói közt foglalt helyet, és gyapjútakaróba burkolózva, némán hallgatta végig a
küldöttek rövid javaslatait. Először is azt kérték, hogy a liberális földbirtokosok megnyerése
érdekében mondjon le a földek tulajdonjogának felülvizsgálatáról. Másodszor: mondjon le a
klerikális befolyás elleni harcról, hogy megszerezhessék a katolikus lakosság támogatását.
Harmadszor: mondjon le a törvényes és törvénytelen gyermekek jogi egyenlőségének
eszméjéről, hogy a családi tűzhely sértetlen maradjon.
- Vagyis - mosolyodott el Aureliano Buendía ezredes a felolvasás végén - csak a
hatalomért harcolunk. - Taktikai reformokról van szó - felelte az egyik küldött. - Most az a fontos, hogy a háború
tömegbázisát kiszélesítsük. Azután majd meglátjuk.
Aureliano Buendía ezredes politikai tanácsadóinak egyike gyorsan közbeszólt. - Képtelenség - mondta. - Ha ezek a reformok jók, az azt jelenti, hogy a konzervatív
rendszer jó. Ha e reformokkal sikerül kiszélesítenünk a háború tömegbázisát, ahogy önök
mondják, az azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszernek nagy tömegbázisa van. Vagyis majdnem
húsz éven át a nemzet érzései ellen harcoltunk.
Folytatta volna, de Aureliano Buendía ezredes egy kézmozdulattal félbeszakította. - Doktor
úr, kár az időért - mondta. - Az a fontos, hogy e pillanattól kezdve csak a hatalomért
harcolunk. - Szüntelenül mosolyogva átvette a küldöttektől az okmányokat, és vette a tollat,
hogy aláírja. - Ha így áll a dolog - fejezte be - , semmi akadálya, hogy elfogadjuk.
Az emberei döbbenten néztek össze. - Elnézést kérek, ezredes úr - szólalt meg Gerineldo Márquez szelíd hangon -, de ez árulás.
A tintába mártott toll megállt a levegőben, s Aureliano Buendía ezredes rázúdította
Gerineldo Márquez ezredesre tekintélyének teljes súlyát: - Adja ide a fegyvereit.
Gerineldo Márquez ezredes felállt, és letette az asztalra a fegyvereit. - Jelentkezzék a börtönben - utasította Aureliano Buendía ezredes. - A hadbíróság majd
dönt a sorsáról.
Azután aláírta a nyilatkozatot, és ezekkel a szavakkal adta vissza a küldötteknek: - Uraim, itt vannak a papírjaik. Váljék egészségükre.
Gerineldo Márquez ezredest hazaárulás vádjával két nap múlva halálra ítélték. Aureliano
Buendía ezredes függőágyában elnyúlva, süket füllel hallgatta az irgalomért esdeklőket. A
kivégzés előestéjén Ursula megszegte a tilalmat, hogy nem szabad Aurelianót zavarni, és
bement a szobájába. Talpig feketében jött, rendkívül ünnepélyesen, s mindvégig állva maradt,
amíg beszélgetésük tartott, vagyis három percig. - Tudom, hogy agyon fogod lövetni
Gerineldót - mondta halkan -, és semmivel sem tudom megakadályozni. De egy dologra
figyelmeztetlek: mihelyt meglátom a holttestet, esküszöm az apám és az anyám csontjaira,
esküszöm José Arcadio Buendía emlékére, Isten előtt esküszöm, hogy a föld alól is
előkerítelek, és a tulajdon két kezemmel öllek meg. - Mielőtt kiment, választ nem várva
hozzátette: - Annak idején is megöltelek volna, ha disznófarokkal születsz.
Ezen a véget nem érő éjszakán, mialatt Gerineldo Márquez ezredes a halott délutánokat
idézgette, melyeket Amaranta varróműhelyében töltött, Aureliano Buendía ezredes órákon át
kaparta magányának kemény héját, hogy talán végre mégis sikerül feltépnie. Ha voltak
boldog pillanatai, amióta az apja egy régi délutánon jégnézőbe vitte, legfeljebb az
ötvösműhelyben, ahol aranyhalak kalapálásával múlatta az időt. Harminckét háborút kellett
kirobbantania, a halállal kötött összes egyezségét meg kellett szegnie, és disznó módjára