A házasságnak két hónap múlva csaknem vége szakadt, mert Második Aureliano -
engesztelésül - fényképet csináltatott a Madagaszkár királynőjének öltöztetett Petra Cotesről.
Amikor Fernanda ezt megtudta, visszacsomagolta a kelengyéjét, és búcsú nélkül elhagyta
Macondót. Második Aureliano a lápvidék felé vezető úton érte utol. Hosszas könyörgés és
fogadkozás után sikerült ismét hazavinnie, a szeretőjét pedig faképnél hagyta.
Petra Cotes, erejének tudatában, nem adta jelét az aggodalomnak. Ő csinált férfit belőle.
Még kisfiú volt, amikor kihozta Melchiades kamrájából: a fejében csupa hóbortos eszme, a
valósággal semmi kapcsolata - ő adott helyet neki a világban. Második Aurelianót a természet
zárkózottnak és félénknek teremtette, magányos töprengésre hajlamosnak, de ő elevenné,
közlékennyé és fesztelenné gyúrta át, megtanította az élet élvezetére, a mulatságok és
pénzszórás örömére, míg kívül-belül azzá a férfivá nem vált, akit Petra Cotes serdülőkora óta
megálmodott magának. Azután megnősült, ahogy előbb-utóbb minden anyának megnősül a
fia. Második Aurelianónak nem volt bátorsága, hogy előre bejelentse. Gyerekes módon
próbált szabadulni helyzetéből: sérelmeket talált ki és haragot színlelt, hogy Petra Cotes
legyen az, aki a szakítást kimondja. Egy napon, amikor igaztalanul nekitámadt, a lány
elkerülte a csapdát, és tiszta vizet öntött a pohárba:
- Hagyjuk - mondta -, úgyis tudom, hogy el akarod venni a királynőt.
A megszégyenült Második Aureliano dührohamot színlelt, és kifakadt, hogy a lány nem
érti meg őt, csak bántalmazza, és többé felé se nézett. Petra Cotes, aki egy pillanatra se
zökkent ki a pihenő vadállatok fenséges fölényéből, úgy hallgatta az esküvői zeneszót és
petárdákat, a hét határra szóló lakodalom tébolyult zsivaját, mintha az egész csak Második
Aureliano valami újabb stiklije volna. Sokaknak megesett rajta a szíve, de ő mosolyogva
mondta: - Nem kell aggódni. Én királynőket fogok a szekerembe. - Egy szomszédasszonynak,
aki gyertyákat hozott a hűtlen szerető arcképe alá, talányos biztonsággal jelentette ki: - Az a gyertya, amelyik visszahozza, úgyis mindig ég.
S ahogy megjósolta, Második Aureliano nyomban a mézeshetek után vissza is tért hozzá.
Elhozta régi cimboráit, egy vándorfényképészt meg a ruhát és a vérfoltos hermelinpalástot,
amelyet Fernanda viselt a karneválon. A mulatság hevében, amit aznap délután csaptak,
felöltöztette Petra Cotest a királynői ruhába. Madagaszkár örök és teljhatalmú úrnőjévé
koronázta, a fénykép másolatait pedig szétosztotta a barátai közt. Petra Cotes nemcsak hogy
belement a játékba, de a szíve mélyén még sajnálta is Második Aurelianót: nagyon meg
lehetett ijedve, ha ilyen rendkívüli eszközhöz folyamodott a megengesztelésére. Este hétkor
úgy, ahogy volt, a királynői ruhát le sem vetve, fogadta az ágyában. Második Aureliano alig
két hónapja nősült, de Petra Cotes nyomban észrevette, hogy a hitvesi ágyban nincsenek
rendjén a dolgok, és a beteljesedett bosszú kéjes öröme töltötte el. De két nappal később,
amikor Második Aureliano nem mert visszatérni, hanem közvetítőt küldött a válásuk
lebonyolítására, Petra Cotesnek be kellett látnia, hogy nagyobb türelemre lesz szüksége, mint
gondolta, mert a jelek szerint Második Aureliano hajlamos feláldozni magát az illendőség
kedvéért. De most sem vesztette el a fejét. Ismét beleegyezett mindenbe, megadásával
támasztva alá a közhiedelmet, hogy igazán méltó a szánalomra, s csak azt az egy pár lakkcipőt
tartotta meg emlékül, amelyet Második Aureliano - mint maga mondotta - a koporsóban
kívánt viselni. A rongyokba csomagolt cipőt egy láda mélyére zárta, és felkészült rá, hogy
átadja magát a csöppet sem reménytelen reménykedésnek.
„Előbb-utóbb úgyis eljön - gondolta - , ha másért nem, hát azért, hogy fölhúzza a cipőjét.”
Nem kellett olyan sokat várnia, mint képzelte. Második Aureliano már a nászéjszakáján
tudta, hogy vissza fog térni Petra Cotes házába jóval azelőtt, hogy szüksége lenne a
lakkcipőre: Fernanda nem ebbe a világba való. A tengertől ezer kilométerre született és
nevelkedett, egy nyomasztó városban, amelynek macskaköves sikátorait a lidérces éjszakákon