találkoztak, és hadseregeik az év elején tengeri járőrözést folytattak a Dél-kínai-
tengeren.
Ázsia, a Közel-Kelet, Európa és a nyugati félteke közel 30 országa pedig részt vett a
RIMPAC 2024 elnevezésű, az Egyesült Államok által vezetett, az Indo-csendes-óceáni
térségben tartott hadgyakorlaton.
Ezek a hadjáratok együttesen a szövetségesekkel és partnerekkel való együttműködés
modernizált megközelítését mutatják az elrettentés szolgálatában. Tervezésüknél fogva
egyre inkább integráltak, és ezért hatalmas munkát igényelnek.
Az exportellenőrzési rendszerek átalakítása az AUKUS partnerség lehetővé tétele
érdekében például számtalan órányi együttműködést igényelt mindhárom ország között, és
jelentős bürokratikus akadályok leküzdését jelentette, annak ellenére, hogy a
megállapodásban két régi amerikai szövetséges is részt vett.
Az ilyen kiterjesztett partnerségek nehézkesnek bizonyulhatnak, és az ellenfelek és
versenytársak mindent megtesznek, hogy megszakítsák őket.
Az amerikai partnerek meggondolatlan kockázatokat vállalhatnak, amikor riválisokkal néznek
szembe, ha azt hiszik, hogy az amerikai támogatás formájában biztosítékot kapnak. A
Washington és barátai közötti mélyebb együttműködést pedig úgy is lehet értelmezni,
hogy az akaratlanul is fokozza a versenytársak bizonytalanságérzetét.
Összességében azonban ezek a szorosabb kapcsolatok nettó pozitívumot jelentenek, és az
együttműködés méretének, hatókörének és terjedelmének növekedése megnehezíti a
kihívást azok számára, akik a biztonsági környezet felborítására törekszenek.
A TOTÁLIS HÁBORÚ ELKERÜLÉSE
Az átfogó konfliktusok korszakában való érvényesüléshez sürgősségre és éberségre
van szükség, és mindenekelőtt széles látószögre.
A 9/11 utáni korszak körülhatárolt küzdelmei elmúltak, és a mai háborúk egyre inkább az
egész társadalomra kiterjedő jelenségek. A katonai butikok képességeire való
összpontosítás rövidlátó; mind az újabb, mind a régebbi rendszerek továbbra is relevánsak.
A harctéren és azon kívül is egyre több a résztvevő és a felek egyre inkább együttműködnek.
A cselekvések és tevékenységek ritkán érintik csak egy-egy területet; az átterjedés
elkerülhetetlennek tűnik.
Washington számára az újfajta totális háború megértése alapvető fontosságú lesz
az Indo-csendes-óceáni térségben bekövetkező rendkívüli helyzetekre való
felkészüléshez.
Az Egyesült Államoknak tovább kell bővítenie és diverzifikálnia a térségbeli
katonai pozícióit. Az elrettentés és szükség esetén a konfliktusban való győzelem azt
jelenti, hogy több helyen, több támaszponthoz kell hozzáférni.