országot, és 1999-ben világossá vált számukra, hogy fel kell gyorsítani az utódlási
folyamatot. Két céljuk volt: megőrizni a vezetőjük által elért politikai eredményeket, és
biztosítani, hogy a Jelcin családot ne üldözzék, amint elhagyja a Kreml bástyáit.
Svájcban olyan vádak láttak napvilágot, amelyek szerint Jelcin és lányai több tízezer
dollárt költöttek hitelkártyákra, amelyeket egy svájci férfi bocsátott rendelkezésre, aki
több millió dolláros orosz kormányzati megbízásokat kapott. Az orosz politikai
vezetőknél amúgy is hagyomány volt, hogy megtorlás és politikai haszonszerzés céljából
üldözik elődeiket. Jelcinék mindenáron el akartak kerülni egy ilyen szerencsétlen
nyugdíjazást.
Sok találgatás van arról, hogy mi történt ezután, főként, hogy az FSZB, a KGB fő
utódja úgy döntött, hogy átveszi a hatalmat.
Vlagyimir Putyin az FSZB vezetőjeként feltűnésmentesen felkerült a Kreml radarjára.
Jelcinhez képest teljesen hiányzott belőle a politikai karizma, de bizonyítottan határozott volt.
1999 júniusában Jelcin bejelentette egy látogatóba érkező kormányfőnek, hogy tíz
napon belül Putyint nevezi ki új miniszterelnöknek. Továbbá közölte megdöbbent
vendégével, hogy hamarosan ezt az eddig ismeretlen funkcionáriust fogja kinevezni
Oroszország következő elnökévé.
Az ember a semmiből
Vlagyimir Putyin volt az archetipikus ember a semmiből – hogyan jutott el ez a fickó idáig?
Kétségtelenül a megismételhetetlen körülmények összejátszásának köszönhette. Csendben
elismerést szerzett a Kremlben, ahol a vezetés kétségbeesetten kereste a kiszámíthatatlan
Jelcin kompetens utódját. A legfőbb külső jelöltnek Jelcin egyik korábbi miniszterelnöke,
Jevgenyij Primakov tűnt. Ő azonban olyan politikai erők szövetségese volt, akiket Jelcin és
szövetségesei elidegenítettek maguktól, és remélték, hogy sakkban tudják tartani őket – írja
LeVinne.