Putyin, a KGB szerelmese
Putyin érzelmileg is rendkívül erősen kötődött az állami hírszerző szervekhez. Úgy tűnt, hogy
ezt a külsőleg érzelemmentes embert szinte kizárólag a kémszolgálatok és az ország iránti
érzelmei mozgatják, és úgy vélte, hogy Gorbacsov és Jelcin mindkettővel botrányosan
rosszul bánt.
Pedig Putyin maga is középszerű karriert futott be a hírszerzésben.
Ahhoz, hogy valaki elfogadhatóan sikeres kém lehessen, egy fontos ellenséges állam
fővárosában, például Washingtonban vagy Londonban, vagy egy jelentős kelet–nyugati
konfliktusövezetben, például a Közel-Keleten kell megbízást kapnia. Ehhez képest Putyin
karrierjének csúcspontja egy hatéves kiküldetés volt Kelet-Németországba, egy szovjet
szatellitállamba, ahol kevés titkot lehetett megtudni, és kevés olyan külföldi volt, akit érdemes
volt a kommunista ügy mellé állítani. Putyint még csak nem is Berlinbe, a fővárosba, hanem
az egyedülállóan jelentéktelen drezdai előőrsre vezényelték. Amikor 1990-ben hazatért, nem
a szovjet fővárosba, Moszkvába, a hírszerzés központjába küldték, hanem Szentpétervárra.
Putyint nyolc évvel később – 1998 nyarán – emelték az FSZB élére, de nem a hírszerzési
képességei miatt. Gyakorlatilag a Jelcin-csapat ültette oda. Putyint olyan valakinek
tekintették, akire lehetett számítani, hogy megvédi a családot és az elnök környezetét.
A többi már történelem....
Felhasznált irodalom:
LeVine, Steve: Putin's Labyrinth – Spies, Murder, and the the Dark Hearth of the New
Russia, Random House, New York, 2008
Myers, Steven Lee: The New Tzar – The Rise and Reign of Vladimir Putin, Simon &
Schuster, London, 2016
Truscott, Peter: Putin's Progress – A biography of Russia's enigmatic president, Simon &
Schuster Australia, Sydney, 2004
Szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója