➽ Miért éljenzi a Nyugat, hogy az al-Kaida utódai veszik át Szíria irányítását?
➽ Szíria teljesen a Tahrir al-Sham terroristák ellenőrzése alá került! Assad elnök
elmenekült az országból!
Az ország évtizedes véres polgárháborúja során a feltételezett végállapot Szíria számára
egyik vagy másik totalizáló 20. századi ideológia volt - a liberális demokrácia, a baathizmus
vagy a szalafista dzsihadizmus a szemlélő szimpátiájához igazodott.
Ehelyett azonban az új trónon ülő hatalom egyelőre tisztán pragmatikus technokrata,
centralizáló modernizálónak tűnik, aki közelebb áll Lee Kuan Yew-hoz, Bukelehez vagy
Mohammed Bin Salmanhoz, mint bármihez a liberális vagy a dzsihadista kormányzási
elméletekben. Ebben az értelemben al-Dzsolani talán az elkövetkező poszt-ideológiai
évszázad előhírnöke.
Egyszerűen fogalmazva, a központi politikai kérdés az, hogy
„Ha 2024-ben új államot alapítanál, hogyan nézne
ki?”.
Az biztos, hogy a 20. századi liberális demokratikus modell nem vonzóbb, mint a 20. századi
baathista modell. Talán az eredményorientált technokrácia természeténél fogva nem
liberális, még ha nem is feltétlenül illiberális. Talán az új Szíria még a mi társadalmunk
jövőjét is felvillantja.
A 20. századi liberális demokratikus modell ugyanoda tart, ahová a 20. századi
nagy totalitarizmusok, amelyekkel szemben meghatározta magát.
Mégis - amint az a liberális diskurzusban is tükröződik, ahol azt feltételezik, hogy a politika
a liberalizmus és a fasizmus közötti bináris választás - a liberálisok még mindig a 20.
században ragadtak, szellemekkel harcolnak, még akkor is, amikor a világ már továbblépett.
A nemzetközi rendre alkalmazva tehát a szíriai háború lezárása - reméljük - tökéletes példája
ennek a fogalmi váltásnak.
Néhány évvel ezelőtt még az volt a működési feltételezés, hogy a szíriai háború
stabil lezárása valóban a Nyugat (vagyis Amerika) hatalmában áll.
Ehelyett az ellenkezőjének lehettünk tanúi: a lázadók győzelmét egy olyan csoport hozta
el, amelyet a Nyugat kerül, az USA terrorszankciói alatt, teljesen jogos okokból. A Nyugat
állítólagos szíriai végállapotát, a lázadók győzelmét az hozta el, hogy a Nyugat elsétált a
probléma elől, és elismerte a stratégiai vereséget.
A politikai átmenet elmúlt hetekben tapasztalt viszonylag vérmentes formáját azonban az
hozta, hogy a látszólagos stratégiai győztesek - az Iránból, Oroszországból és a
Hezbollahból álló feltételezett ellenállási tengely - pragmatikus döntést hoztak arról,
hogy megvonják támogatásukat Aszadtól, bízva abban, hogy az új rendben is
fenntarthatják érdekeiket.