Nehéz elképzelni, hogy egy magas rangú konzervatív politikus - és minden bizonnyal a tory
párt következő vezetője - ilyen érvelést fogalmazzon meg és főleg ne használja ezt a
terminológiát, amely akkoriban, még a legutóbbi Trump-kormányzat idején is inkább
peremnézetnek számított az IR-diskurzusban.
- Az, hogy Jenrick ezt teszi, nemcsak a liberális intervencionizmus sokrétű és
nyilvánvaló kudarcát tükrözi az amerikai birodalmi hatalom csúcspontján,
hanem azt is, hogy hatalma - feltételezhetjük - végleg elszállt - hacsak az al-
Shamhoz hasonlóan a liberálisok nem indítanak sokkoló visszafoglalási hadjáratot az
elfoglalt erődítményükből.
Ha Jenrick úgy érvel, mint Jenrick, hogy Nagy-Britannia „Palmerstoni módon követi
önérdekeit külföldön”, az egy óvatos pillantás a brit külpolitikára ebben az új többpólusú
rendben - ami néhány évvel ezelőtt még pajkosan túlzónak tűnt volna, ma már a The
Telegraph olvasóinak író vezető toryk józan világnézete.
Ilyen gyorsan változott a világ.
Vajon a Trump-féle világrend második eljövetele is
hasonlóan pragmatikus lesz?
Ukrajnával kapcsolatban Trump valószínűsíthető célja, hogy fájdalmas békét
kényszerítsen az országra, leírva a vesztes háborút, minden bizonnyal kíméletlenül
pragmatikusnak nevezhető.
- Ám akár zsarnoki humorral, akár őszintén, Trump észak-amerikai
annektálásokról és beavatkozásokról - Kanada és Grönland bekebelezéséről,
miközben Mexikóra rendet kényszerít - szóló dörgedelmei bizonyára kevésbé
ilyenek.
Kanada és Dánia megfélemlítése azonban legalább megfosztja
Amerika NATO-vazallusait attól a megnyugtató illúziótól, hogy
ők vazallusok helyett partnerek:- talán pragmatikus érvek szólnak amellett, hogy a 21. századi nemzetközi politika
alapszabályait már korán meg kell határozni.
A liberális atlantizmus nyakláncát viselő, biztonsági konferenciákra járó papsága most
egy tisztán homeopátiás liberalizmus rendjéhez van kötve.
Az Atlanti-óceánon és a Csatornán túlról egyaránt egy olyan jobboldali hullámmal néz
szembe, amelynek formája még csak most alakul ki.
A változó politikai rend a Whitehall ideológusait fogja a legsúlyosabban érinteni.
Talán a szíriai Jolanihoz hasonlóan nekünk is újra kellene gondolnunk a helyzetünket
az alapelvekből kiindulva.
Ha a 21. századi Nagy-Britannia kormányzásának minden egyes aspektusát egyenként
népszavazásra bocsátanánk, vajon mely részei maradnának meg?