Abderaman Koulamallah csádi külügyminiszter éles hangú nyilatkozatában kijelentette,
„Franciaországnak ezentúl figyelembe kell vennie,
hogy Csád felnőtt” és »szuverén állam«.Ez a dorgálás egy szélesebb hullámot tükröz Afrikában, különösen a Száhel-övezetben, ahol
olyan országok, mint Niger, Mali és Burkina Faso már lemondtak a francia befolyásról.
Franciaország szerepe a líbiai tragédiában
Az elmúlt évtizedben a volt afrikai gyarmatok feletti francia uralom egyre inkább
hanyatlott. Az afrikai vezetők új generációja kezdte megkérdőjelezni országaik
Franciaországhoz való egyenlőtlen kötődését, mivel Párizs túlságosan kiszipolyozza
természeti erőforrásaikat és otthagyja őket a szegénységnek és a korrupt
rezsimeknek, amelyeket Párizs fenntart és ebben legkevésbé sem tolerálja az
ellenvéleményt.
➽ Az afrikai puccsok sorra leplezik le és bogozzák ki a nyugati beavatkozás hálóját
Líbia, egy másik afrikai ország, jó példa a francia intoleranciára a
hegemóniájukkal szembeni kihívásokkal szemben.
A néhai vezető, Muammar Kadhafi alatt Líbia vezető szerepet játszott az Afrikai Unió
létrehozásában, egységes afrikai hadsereget és nagyobb kontinentális gazdasági
integrációt szorgalmazott. Párizs úgy vélte, hogy Kadhafi törekvései - tekintettel
kontinentális népszerűségére és Líbia hatalmas pénzügyi forrásaira - veszélyt
jelentenek befolyására egész Afrikában.
➽ Kadhafi hihetetlen próféciája (2011) és Putyin ütős kérdése erről a NATO és az EU
felé
Franciaország az elsők között döntött úgy, hogy egyszer s mindenkorra megszabadul
Kadhafitól, de szüksége volt az ENSZ fedezetére, hogy a Líbia elleni agressziójának
nagyobb legitimitást adjon.
- Francia, amerikai és brit nyomásra az ENSZ BT 2011. március 17-én elfogadta az
1973. számú határozatot, amely repüléstilalmi zónát rendelt el Líbia felett,
ugyanakkor lehetővé tette a készséges tagállamok számára, hogy „minden
szükséges intézkedést” megtegyenek a líbiai civilek védelmére, akiket állítólag
Kadhafi biztonsági erői támadtak meg, miközben békésen tüntettek Kadhafi ellen.