Nem érdekli a konfliktusok kiváltó okainak kezelése. Ukrajnában például nem az
átfogó megoldás, hanem az ellenségeskedések egyszerű beszüntetése a célja.
Számára elegendő lenne egy stabil tűzszünet a meglévő vonalak mentén, a mélyebb
biztonsági kérdéseket pedig Nyugat-Európára vagy másokra bízná.
Oroszország számára ez nem elégséges. Moszkva olyan hosszú távú megoldást
keres, amely az európai biztonsági egyensúlyhiányt kezeli - ez az aggodalom Trump
számára valószínűleg nem prioritás.
Trump érdektelensége az összetett nemzetközi tervek iránt tovább bonyolítja a
helyzetet.
Ő az egyszerű alkukat részesíti előnyben, amint azt a Közel-Keleten az Ábrahám-
Megállapodás is bizonyítja.
Ezek a megállapodások azért működtek, mert megkerülték a mélyen gyökerező
történelmi vitákat a pragmatikus, gazdaságilag vezérelt megoldások javára.
Ezt a modellt azonban Ukrajnára alkalmazni irreális. A konfliktus mély történelmi
és geopolitikai gyökerei olyan szintű árnyalatosságot és türelmet igényelnek, amely
Trumpból hiányzik.
Tranzakcionális vezetés
A tranzakcionális vezetés definíciója itt - ha valaki nem ismerné esetleg (VilagHelyzete
megj.) 1
Trump ilyen vezetési stílusa a kormányzásról alkotott felfogására is kiterjed.
Más kormányokat nem ideológiájuk, hanem hatékonyságuk és az amerikai
érdekekhez való igazodásra való hajlandóságuk alapján mér.
Azokat a vezetőket, akik elutasítják a tanácsait, vagy nem felelnek meg az ő
elvárásainak, inkompetensnek minősíti.
Bár ez a megközelítés kevésbé ideológiailag vezérelt, mint a korábbi kormányoké, még
mindig azt eredményezi, hogy az USA feltételeket diktál más nemzeteknek, gyakran
figyelmen kívül hagyva azok szuverenitását.
Ez a hozzáállás aláhúzza az amerikai külpolitika folytonosságát:
Azt a meggyőződést, hogy az USA-nak joga van meghatározni más nemzetek „jogos
érdekeit”. Lehet, hogy Trump feladja elődeinek ideológiai indoklását, de az eredmény - az
USA-központú világnézet - változatlan marad.