Az európai vezetők attól tartottak, hogy a Donald Trump vezette új amerikai
kormányzat rájuk hárítja a terhet és arra kényszeríti őket, hogy közvetlen felelősséget
vállaljanak az Oroszországgal való szembenézésért.
Ez a rémálom, legalábbis egyelőre, elmaradt.
A nagyobb stratégiai kérdés azonban továbbra is fennáll: Meddig tarthat ki ez a
nyugtalan egyensúly?
Átmeneti vagy tartós az amerikai-európai
szakadék?
A kollektív Nyugat egysége - az Egyesült Államok és európai szövetségesei egységes
politikai és katonai tömbként való fellépését jelölő kifejezés - soha nem volt teljes
bizonyosság. Mindig is az amerikai vezetéstől függött, amely most jelentős belső
változásokon megy keresztül.
Trump visszatérése mélyreható változást jelzett Washington stratégiai
gondolkodásában.
Miközben az USA továbbra is a nyugati szövetség legmilitarizáltabb és gazdaságilag
legerősebb országa, most identitásválságon megy keresztül.
A washingtoni uralkodó elit tudja, hogy újra kell definiálnia szerepét egy olyan
világban, ahol globális dominanciáját megkérdőjelezik.
Ez felvet egy kritikus kérdést: Az USA és Nyugat-Európa
továbbra is egységes frontként működhet-e, vagy
elkerülhetetlen a stratégiai eltávolodásuk?
Moszkva számára ez több mint elméleti vita.
Ha a Nyugat egysége csupán átmeneti jelenség volt - a második világháború utáni biztonsági
megállapodások és a hidegháborús politika terméke -, akkor ebből az következik,
hogy Oroszországnak el kell gondolkodnia azon, hogy ösztönözze-e és hogyan
ösztönözze ezt a széttöredezettséget.
Az USA politikai válsága és annak hatása
Európára
Az Egyesült Államok egyre mélyülő belső válsága az egyik fő oka annak, hogy az EU
kényelmetlen helyzetbe került.
Először is, Amerika gazdasági modellje nehézségekbe ütközik.
Washington évtizedeken át úgy tartotta fenn dominanciáját, hogy olcsó munkaerőt vonzott
Latin-Amerikából, miközben fenntartotta globális gazdasági hegemóniáját. A tömeges