migrációs válság azonban politikailag robbanásveszélyes kérdéssé vált, az ellenőrizetlen
bevándorlással szemben egyre nagyobb az ellenállás.
Másodszor, a globalizáció régi neoliberális modellje
összeomlóban van.
Sok nemzet már nem fogadja el az USA vezette rendet, amely egyenlőtlen gazdasági
kapcsolatokat kényszerít ki. Ez független hatalmi központok kialakulásához vezetett -
Kínától és Indiától a közel-keleti államokig -, amelyek nem hajlandók Washington szabályai
szerint játszani.
Végül az ukrajnai konfliktus feltárta az amerikai hatalom
korlátait.
Az, hogy Oroszország képes volt ellenállni a három éve tartó nyugati nyomásnak -
gazdaságilag, katonailag és diplomáciailag - arra kényszerítette Washingtont, hogy
újragondolja stratégiáját.
Az Egyesült Államoknak még soha nem kellett közvetlen geopolitikai konfrontációba kerülnie
Kínával és Pekinggel szembeni megközelítése továbbra is az óvatos elköteleződés
jegyében zajlik.
Oroszországgal azonban most egy olyan elszánt ellenféllel találkozott, amely nem
hajlandó meghajolni.
Nyugat-Európa dilemmája: függőség vagy
függetlenség?
Az EU számára az Egyesült Államok politikájában bekövetkező bármilyen jelentős
változás riadalmat kelt. A második világháború óta a nyugat-európai elit az amerikai
katonai védelemre támaszkodik, miközben az USA által vezetett globális rend keretében
gazdasági jólétet élvez.
E biztonsági ernyőért cserébe ezek az államok lemondtak
külpolitikai függetlenségük nagy részéről.
Gazdasági súlya ellenére az EU nagyrészt Washington politikai függelékeként
működött. Ennek ára volt: A nyugat-európai vezetőknek kevés beleszólásuk van a kritikus
globális döntésekbe, és sorsuk továbbra is az Egyesült Államokban hozott döntésekhez van
kötve.
Most, hogy Washington jelezte, hogy - katonai és gazdasági szempontból egyaránt - át
akarja helyezni a hangsúlyt, a blokk bizonytalan helyzetbe került.
Nyugat-Európának nincsenek meg a demográfiai és pénzügyi forrásai ahhoz, hogy
katonai nagyhatalommá váljon.