“Igen, de nem az elejétől. Hamis biztonsági
ellenőrző pontokat állítottunk fel, mintha mi
lennénk a rendőrség. 30-40 ember lehetett egy
teherautóban. Végeztünk velük és meggyilkoltuk
őket.”
- Nekem van néhány hozzátartozóm, aki eltűnt: már nem él, nincs velünk.
Csak egy pillanatra képzeld magad annak az embernek a helyzetébe, akit
lemészároltál! Mit érezhetett?
“Azt szokták mondani: Ne ölj meg! Miért gyilkoltok
meg? Mit tettem? Mit csináltam, amiért megöltök?”
- Mit gondolsz, hány nőt és hány gyereket erőszakoltál meg az évek során?
“Abban az időben, amíg velük voltam (az iszlám
állammal - szerk. megj), a 15-16 évesek úgy 50
körül lehettek. Az idősebbek vagy 200-an.”
- Mi futott keresztül ilyenkor az agyadon? Mondd el nekem! Mire gondoltál, amikor
ezek a lányok sikítottak és könyörögtek, hogy hagyd abba, de te folytattad?
“Amikor eljön, hogy szexre van szükséged, akkor
azt senki nem tudja kontrollálni. ez egy nagyon
erős vágy. Még ha próbált is megállítani, vagy
amikor végeztem és láttam, hogy sír, a szívem
mélyén sajnáltam őt.”
- Ha jó szíved lett volna, akkor nem erőszakolod meg ezeket a lányokat napi szinten.
“Ez igaz, de olyan körülmények között, amiben mi
voltunk”
- Ez nem kifogás. Te élvezted ezt!
“Igaz. De azokban az időkben ez más volt. Nyomás
alatt voltam. Ezt kellett tennem. De nem akartam
ezt csinálni.”
Fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója