A globális hallgatás
A népirtás elsöprő bizonyítékai ellenére a nyugati és regionális média továbbra is a
HTS és a kormányerők közötti „összecsapásokként” mutatja be a mészárlásokat,
szándékosan megkerülve a szíriai alavita közösség tömeges kiirtását.
Egy névtelenül nyilatkozó szíriai emberi jogi aktivista elítélte ezt a torzítást:
“Ez nem háború. Ez népirtás. A világmédia mégis
kerüli ezt a szót, mert nem illik a politikai
narratívájukba.”
A nyugati kormányok, amelyek egykor az ellenzéki erőket támogatták, ma már vonakodnak
elismerni a rémálmot, amelynek elszabadulásához hozzájárultak. Azzal, hogy szemet
hunynak felette, lehetővé teszik e bűntettek folytatását, és hallgatásuk az atrocitásokban való
bűnrészességgel jár.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete nagyrészt passzív maradt, homályos aggodalomra utaló
nyilatkozatokat tett, de nem tett érdemi lépéseket. Eközben az elkövetők szabadon
kószálnak, felbátorodva attól a tudattól, hogy senki sem vonja őket felelősségre.
Latakia, Tartus és Jableh lakói számára az üzenet egyértelmű: nem jön segítség. A világ
nem fog beavatkozni. De a történelem emlékezni fog. És a nemzetközi közösség hallgatása
örökre a legsúlyosabb vád lesz.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő
újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: ‘This isn’t war. It’s genocide’: Why the world is silent
about massacres in Syria - Survivors of the violence against the Alawite, Christian, and
Druze communities shares their stories with RT