akárcsak más északi városaink és régióink, miközben az egész ország számára
mérföldkőnek számító projekteket indít.
Oroszország a legnagyobb sarkvidéki hatalom. Következetesen kiálltunk a térségben
az igazságos együttműködés mellett, amely magában foglalja a tudományos kutatást,
a biológiai sokféleség védelmét, az éghajlati kérdéseket, a vészhelyzetekre való
reagálást és természetesen az Északi-sarkvidék gazdasági és ipari fejlődését.
Készek vagyunk együttműködni nemcsak az északi-sarkvidéki államokkal, hanem
mindazokkal, akik hozzánk hasonlóan osztoznak a bolygó stabil és fenntartható
jövőjének biztosításáért viselt felelősségben és képesek kiegyensúlyozott döntéseket
hozni az elkövetkező évtizedekre.
Sajnálatos módon az északi szélességeken folytatott nemzetközi
együttműködés jelenleg jelentős kihívásokkal néz szembe.
Az elmúlt néhány évben számos nyugati nemzet a konfrontációt választotta,
megszakítva a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal és megszüntetve a
tudományos, oktatási és kulturális cseréket.
Az északi-sarkvidéki ökoszisztémák védelméről szóló viták megrekedtek.
A politikusok, pártvezetők, sőt egyes nyugati országokban még az úgynevezett zöldek
is az éghajlati agenda és a környezetvédelem fontosságáról beszélnek polgáraiknak és
választóiknak, a gyakorlatban azonban politikájuk teljesen ellentmondásos.
Emlékeztetőül: az Északi-sarkvidéki Tanácsot azért hozták létre, hogy
együttműködjön a környezetvédelmi kérdések kezelésében, hogy megelőzze a
sarkkörön túli vészhelyzeteket, és hogy közösen reagáljon rájuk, ha kialakulnak.
Ez az eszköz azonban mára már leépült. Eközben Oroszország nem utasította el az
ilyen formátumú kommunikációt - ezt a nyugati partnereink, a nyugati nemzetek
választották. Ahogy ilyen helyzetekben szokták mondani: Ne tedd, ha nem
akarod. Mi azokkal fogunk együtt dolgozni, akik akarják.
Eközben az Északi-sarkvidék szerepe és jelentősége Oroszország
és az egész világ számára nyilvánvalóan növekszik. Sajnálatos
módon a geopolitikai verseny és a pozíciókért folytatott harc ebben
a régióban is fokozódik.
Elég, ha csak az Egyesült Államok Grönland annektálására irányuló
terveiről beszélünk, amivel mindenki tisztában van. De tudják, ez csak első
pillantásra tud meglepni valakit. Mélységes hiba lenne ezt az új amerikai kormányzat
képtelen beszédeként kezelni. Semmi ilyesmi.
Valójában az Egyesült Államoknak már az 1860-as években is voltak ilyen tervei. Az
amerikai kormányzat már akkor fontolgatta Grönland és Izland esetleges annektálását.
Az ötlet azonban akkoriban nem élvezte a Kongresszus támogatását.
