A békés többséget is, akik addig hallgattak, mert azt hitték, “ez csak egy kisebbség,
majd elmúlik.”
De nem múlik. Mert a harag addig táplálkozik, míg nem marad más. És mire a romok
között a túlélők megszólalhatnának, már nem lesz, aki meghallja őket.
Az együtt dobbanó szív helyett ma már inkább egymás torkára vadásznak. A közös cél
helyett közös bűnbakot keresnek. És a közösség látszatát kínálják a magányos tömegnek,
akik csak valahova tartozni akarnak – bármi áron.
„Aki gyűlöletből él, másokat pusztít
- de önmagát végzi ki először.”
- George Orwell parafrázisban
Ne hidd, hogy ez csak más országok története. Ez már itt van. Itt dobog a közeledben
- vagy már nem is dobog, csak lüktet, mint egy elvadult, irányítatlan félelem.
Most még van választásunk.
Most még lehet közös szív, közös cél, közös építés.
De ha továbbra is hagyjuk, hogy a gyűlölet legyen a vezér – akkor nem a jövőnket
építjük, hanem a pusztulásunk dátumát hozzuk közelebb.
A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója saját véleménye
Kapcsolódó VilagHelyzete-cikk:
➽ A demokrácia igazi hordozója a nép, nem pedig az utcai tömeg