Ezek a rövid távú előnyök hosszú távú kockázatot
jelentenének. Csak azt tennék lehetővé, hogy Oroszország
megerősödjön, és a jövőben ismét komolyabb fenyegetésként
jelenjen meg, miközben nem tett eleget Kína akadályozására.
Kissinger és Nixon 1972-es kínai diplomáciai puccsának szerepét a kínai-szovjet
szakadásban eltúlozták. Nem ők tervelték ki a szakadást, hanem kihasználták azt.
Az amerikai-kínai közeledés hosszú távú hatásai is elgondolkodtatóak.
A szeizmikus diplomáciai váltás nyomást gyakorolt a Szovjetunióra és segített a
szovjeteket a SALT-tárgyalások asztalához kényszeríteni.
Kevésbé egyértelmű azonban, hogy Kína kiszakítása a Szovjetunióból felgyorsította annak
bukását, mivel a szovjet gazdaság már az 1960-as évek elején szétesőben volt.
Továbbá Kína gazdaságának megnyitása a világ felé hatalmas gazdasági, társadalmi
és humanitárius előnyökkel járt.
1978 és 2019 között 800 millió ember emelkedett a szegénységi küszöb fölé, miközben a
csecsemőhalandóság és a várható élettartam jelentős javulását élvezhette - de ez is
hozzájárult ahhoz, hogy Kína elinduljon azon az úton, amelyen ma az Egyesült Államok
fő stratégiai versenytársává vált.
Ha valaki Nixon kínai tanulságait keresné, akkor a „fordított Nixonnak” kell befejeznie
az összehasonlítást.
- Ukrajna egyes részeinek átengedése, a szankciók feloldása és Moszkva külföldi
tőkevagyonának befagyasztásának feloldása megerősíti Oroszországot a
jövőbeni stratégiai versenyre, az amerikai érdekek rovására.
A hetvenes évekbeli Kínával ellentétben Oroszország demográfiai hanyatlással és más, a
nemzeti hatalomra gyakorolt hosszú távú hatásokkal néz szembe, így nem biztos, hogy
rendelkezik azzal a hosszú távú felemelkedési potenciállal, amellyel Kína fél évszázaddal
ezelőtt rendelkezett. Akárhogy is legyen, Oroszország nukleáris és tengeri képességei még
jelenlegi állapotában is növekvő fenyegetést jelentenek.
Hasonló projektek, közös ellenségek
Veszélyes önhittség azt gondolni, hogy az Egyesült Államok ilyen könnyen
manipulálhatja a nagyhatalmi verseny geopolitikai tájképét.
Más szereplők is tudnak ám stratégiailag gondolkodni és viselkedni, és együgyűség
lenne azt feltételezni, hogy mások is ilyen együgyűek lennének az amerikai stratégiára
adott válaszok kidolgozásában.
Abban a valószínűtlen esetben, ha Oroszország hajlandó lenne visszavonni a
Kínához fűződő gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat, Kína nem fogja olyan
könnyen feladni Oroszországot; Kína szereti, ha van egy saját Szaúd-Arábiája és