vább fej lesz té sét, amely ben az in á ció nem egy, ha nem sok uni-
ver zu mot hoz lét re.
Ko ráb ban ál ta lá ban úgy gon dol tam az uni ver zum ra, mint
min den lé tező összes sé gé re. De mennyi az a „min den”? Lin de
rend sze ré ben vi szont az, amit mi „uni ver zum nak” ne vez tünk,
csak a tö re dé ke egy sok kal na gyobb „mul ti ver zum nak”. A koz-
moszt szám ta lan kü lön böző uni ver zum ha tal mas, egy re na-
gyobb ki ter je désű so ka sá ga ként kép zel te el, amely uni ver zu mok
messze túl van nak egy más ese mény ho ri zont ján, mint a szi ge tek
egy foly ton nö vekvő mé retű óce án ban. A koz mo ló gu sok vad
uta zás ra in dul tak. Step hen, a leg ka land vá gyóbb mind egyi kük
kö zül, nem hagy ta ezt meg jegy zés nél kül.
- Mi ért kel le ne más uni ver zu mok kal fog lal koz nunk? – kér-
dez tem.
Step hen rej té lyes vá laszt adott. - Mert az ál ta lunk meg gyelt uni ver zum ter ve zett nek tű nik –
mond ta. Az tán foly tat ta a kat tint ga tást: – Mi ért olyan az uni ver-
zum, ami lyen? Mi ért va gyunk mi itt?
Soha egyet len zi ka ta ná rom sem be szélt a zi ká ról és a koz-
mo ló gi á ról ilyen me ta zi kai ki fe je zé sek kel. - Ez nem lo zó ai kér dés? – pró bál koz tam.
- A lo zó a ha lott – mond ta Step hen ra gyo gó szem mel, tett re
ké szen. Én még nem áll tam egé szen ké szen, de nem tud tam el-
hes se get ni a gon do la tot, hogy Step hen, ah hoz ké pest, hogy le-
mon dott a lo zó á ról, elég sza ba don – és kre a tí van – hasz nál ja
azt a mun kás sá gá ban.