me rés alap ja i ban vál toz tat ta meg a Vi lág egye tem ere de téről fo-
lyó vi tát. A tá gu lás végső oka, az a rej tély, amely har minc év vel
ko ráb ban szem be ál lí tot ta egy más sal Ein steint és Le maît re-t,
szin te egyik nap ról a má sik ra a koz mo ló gia kö zép pont já ba ke-
rült, és az óta is ott ma radt.
Le maît re-rel alig há rom nap pal a ha lá la előtt, 1966. jú ni us
17-én, a kór ház ban egy kö ze li ba rát ja kö zöl te a hírt, mi sze rint
fel fe dez ték a koz mi kus mik ro hul lá mú hát tér su gár zást, vagy is
vég re elő ke rült az el mé le tét iga zo ló fosszí lia. „Je suis con tent...
ma in ten ant on a la pre u ve”, vá la szol ta ál lí tó lag.
Kü lö nös nek tűn het, hogy az „ős rob ba nás aty ja” egy út tal ka-
to li kus pap is volt. Le maît re azon ban meg ér tet te, ho gyan egyen-
sú lyoz hat Ein stein és a pápa kö zött, és igye ke zett meg ma gya ráz-
ni, mi ért nem lát el lent mon dást az „igaz ság hoz ve zető két út”, a
tu do mány és az üd vös ség kö zött, ame lyek mel lett el kö te lez te
ma gát. Egy in ter jú ban, ame lyet Dun can Aik man a New York Ti-
mes szá má ra ké szí tett, Le maît re a tu do mány és a val lás vi szo-
nyá ról szól va Ga li lei gon do la tát ül tet te át a sa ját ko rá ba: „Ha
egy szer rá jössz, hogy a Bib lia nem a tu do mány tan köny ve, és ha
egy szer rá jössz, hogy a re la ti vi tás el mé let ir re le váns az üd vö zü-
lés szem pont já ból, ak kor a tu do mány és a val lás kö zöt ti régi
kon ik tus el tű nik.” Azt is hoz zá tet te: „Túl sá go san tisz te lem Is-
tent ah hoz, hogy tu do má nyos hi po té zis sé re du kál jam Őt.”
(Lásd az 5. szí nes táb lán.) Írá sai alap ján tel je sen vi lá gos, hogy
Le maît re a leg ki sebb kon ik tust sem ta pasz tal ta a két te rü let
kö zött. Még némi vi dám ság is ki ol vas ha tó a sza va i ból ez zel kap-
[ 49 ]{ 8 }[ 50 ]