hogy meg ment se az el mé le tet. Step hen ha ma ro san rá jött, hogy
Hoy le új ver zi ó já ban vég te len mennyi sé gek for dul nak elő, ame-
lyek ha tá ro zat lan ná te szik az el mé le tet. Ez zel kap cso lat ban kér-
dést tett fel Hoy le-nak 1964-ben, a Ro yal So ci ety lon do ni ülé sén.
Ami kor Hoy le meg kér dez te: „Hon nan tud ja?”, Step hen, aki nem
ijedt meg Nagy-Bri tan nia leg ki vá lóbb aszt ro zi ku sá tól, ön ál ló
szel le mé nek és drá mai ér zé ké nek ko rai je le ként így vá la szolt:
„Mert ki szá mí tot tam!”. Az ál lan dó ál la pot el mé le tét később PhD-
ér te ke zé sé nek első fe je ze té ben ele mez te.
Az ál lan dó ál la po tú Vi lág egye tem koz mo ló gi á já nak ko por só-
já ba 1964 ta va szán a koz mi kus mik ro hul lá mú hát tér su gár zás
fel fe de zé se ver te be az utol só szö get. Az ősi hő ma rad vá nyá nak a
lé te zé se két ség te le nül meg mu tat ta, hogy az uni ver zum nem ál-
lan dó ál la po tú, ha nem va la mi kor alap vetően más volt – na gyon
for ró. De va jon ez egy ben azt is je len tet te, hogy kez de té nek is
kel lett len nie? Nyil ván va ló an ez volt az ős rob ba nás koz mo ló gi á-
já nak a köz pon ti kér dé se, és Step hen ké szen állt arra, hogy el-
me rül jön a ta nul má nyo zá sá ban.
Scia ma meg is me tet te Step hent Ro ger Pen rose-zal, aki ép-
pen ak kor pub li kál ta há rom ol da las, át tö rést je lentő ta nul má-
nyát, amely be bi zo nyí tot ta, hogy a fe ke te lyu kak nak min de nütt
je len kell len ni ük a Vi lág egye tem ben. Ha az ál ta lá nos re la ti vi-
tás el mé let igaz, ak kor a kellően nagy tö megű csil la gok gra vi tá ci-
ós össze om lá sa annyi ra meg gör bí ti a te ret, hogy a tér idő szin gu-
la ri tá sát hoz za lét re, ame lyet az ese mény ho ri zont rejt el a kül vi-
lág elől. Ez a fe ke te lyuk.