pen el len kező leg, a dar wi niz mus az élő vi lág töb bi ré szé vel való
kap cso la tunk ban gyö ke re zik. Fel is me ri, hogy min den össze függ
min den más sal. Dar win egyik zse ni á lis meg lá tá sa az volt, hogy
a homo sa pi ens együtt fejlő dött az élő vi lág összes töb bi fa já val.
„De előt tem úgy lát szik, el kell is mer nünk, hogy az em ber min-
den ne mes tu laj don sá gá val... tes ti al ka tá ban még ott vi se li ala-
csony ere de té nek ki tö rül he tet len bé lye gét” – írta Az em ber szár-
ma zá sa és az iva ri ki vá lás című köny vé ben. Mi lyen alap vetően
kü lön bö zik ez Car ter ant ro pi kus el vétől a koz mo ló gi á ban,
amely a Vi lág egye tem ter mé sze tes evo lú ci ó ján kí vül mű kö dik,
mint ha azon kí vül áll na.
Pop pe ri ér te lem ben, ami a cá fo lat le hető sé gét il le ti, az ant ro-
pi kus mul ti ver zum alig kü lön bö zik a ti zen he te dik szá za di né-
met po li hisz tor, Gottf ried Leib niz koz mo ló gi á já tól. Lehrsät ze
über die Mo na do lo gie (Mo na do ló gia, a mo ná szok tana) című mű-
vé ben Leib niz azt veti fel, hogy vég te le nül sok uni ver zum lé te-
zik, mind egyik ben lé te zik a rá jel lemző tér, idő és anyag, mi pe-
dig a le hető leg jobb vi lág ban élünk, ame lyet a Jó sá gos Is ten szá-
munk ra ki vá lasz tott.
Tel je sen ért hető te hát, hogy a tu do má nyos kö zös ség ál lan dó
né zet el té rés ben volt az ant ro pi kus elv ér de me it il letően. Lee
Smo lin ame ri kai zi kus és szak író ha tá ro zot tan meg jegy zi, hogy
„ha egy szer egy nem cá fol ha tó el mé le tet ré sze sí te nek előny ben
a cá fol ha tó al ter na tí vák kal szem ben, a tu do mány fo lya ma ta le-
áll, és a tu dás to váb bi gya ra po dá sa ki zárt”. Ez volt az, ami Step-
hent is ag gasz tot ta az iro dá já ban foly ta tott első be szél ge té sünk
{ 5 }