Az anyag és az energia
tudós emberek jelenlegi véleménye szerint világegyetemünk
cirka tizennégy milliárd éve létezik. Erre különböző úton-
módon jöttek rá, az egyik ilyen módszer alapját egy Hubble
nevű csillagász szolgáltatta, mikor is sokévi megfigyelés után
megállapította, hogy a csillagok távolodnak egymástól, és nem csak a
csillagok, hanem a galaxisok is, amiket szintén ő fedezett fel. Ma már
kissé viccesen hangzik, de addig úgy hitték, hogy a Tejút az egyetlen
galaxis, és rajta kívül csak csillagok sokasága alkotja az Univerzumot.
Azonban, mint arra fényt derített, az éjszakai égbolton távcsővel
megfigyelhető homályos, elkenődöttnek tűnő foltok nem egyetlen
objektumot takarnak, hanem egy ugyanolyan galaxist, mint a
sajátunk. Tehát, mindegyik távolodik, és nem csupán tőlünk, de
mindegyik mindegyiktől. Ezt a legkönnyebben úgy képzelhetjük el, ha
egy lufira pöttyöket rajzolunk, és elkezdjük felfújni azt. Ekkor minden
pötty távolodni fog mindegyiktől, akár csak a galaxisok az űrben. Na,
mármost, amennyiben távolodnak egymástól, akkor logikus, hogy
valahonnan indulniuk kellett. Ha tehát a távolodó mozgást
képzeletben visszafordítjuk, visszafelé haladva az időben eljutunk egy
pontra, ahol az egész Univerzum egyetlen helyen, egy pontba
összezsugorodva létezett. Ez az idő pedig hozzávetőlegesen
tizenkettő-tizennégy milliárd év. Ezen felül, minél távolibb csillagok
fénye jut el hozzánk, annál jobban meg tudjuk állapítani a
világegyetem pontos életkorát. Miután ismert a fény sebessége,
minél távolabbi csillagot figyelünk meg, annál régebbi állapotában
látjuk azt, mert hiszen a fény, mely elér minket annál többet utazott
hozzánk. Így nem csupán a világmindenség korára kaphatunk választ,
de szó szerint beleláthatunk annak gyermekkorába is. Ma
legidősebbként ismert csillag a HD140283, mely 14,5 pluszmínusz 0,
milliárd év.