mindenki a szomszédjával beszélget. Egyszer csak az igazgató belép,
és keresztülmegy a termen. Akik mellett elhalad, azok köré gyűlnek,
de ahogy továbbhalad, úgy mindenki visszatér korábbi beszélgető
partneréhez. Az őt körülvevő állandósult embercsoport miatt
folyamatosan nagyobb lesz a tömege, mint normális esetben lenne,
és nagyobb lendületre van szüksége a továbbhaladásra (mármint
azonos sebességgel). Ha egyszer elindult, nehezebb megállnia, ha
megállt, nehezebb újra elindulnia. A példában szereplő alkalmazottak
jelképezik a Higgs-mezőt, ami egy olyan tér, ami meghatározza a
benne haladó részecskék tömegét azáltal, hogy átmenetileg eltorzul
a benne haladó részecske környékén. A terem pedig, ahol az említett
példát vizsgáltuk, maga az Univerzum, azaz a mező ki kell, hogy töltse
azt, hiszen mindenütt tömeggel kell rendelkezniük az atomi
részecskéknek.
Maga a Higgs-részecske szemléltetéséhez vegyük ismét a fenti
példában szereplő koktélparti helyszínét, ahol egy cég alkalmazottai
arányosan elszórva beszélgetnek a teremben. Ebben az esetben egy
pletyka indul el a terem egyik végéből, és az emberek a mellettük lévő
kollégához közelebb lépve adják tovább a hírt, így ideiglenes helyi
csoportosulás jön létre. Ennek köszönhetően csoportosulás-hullám
halad végig az egész termen. A hírhullám haladhat széles szórásban,
saroktól sarokig, vagy egy kisebb csoportosulás által egyenes
vonalban, egy bizonyos pont felé. E hírközvetítő csoportosulásnak –
ami korábban az igazgatójuknak adott tömeget – szintén van tömege.