BIRAGO DIOPA CSONTAbban az évben bőséges eső hullott, a föld megtermékenyült, a sáskák elmaradtak.
A gyermekek nem melegedtek bele a játékba a kelleténél jobban, és gondosan védték
a kalászokat a kölesevő madaraktól, ezektől a szemtelen dézsmálóktól. Golót, a majmot
és fajtáját furkósbottal tanították meg a földimogyoró tiszteletére. Thile-nek, a sakál
nak néhány családtagja lábával a laméne-iek csapdájába akadt, és így jobbnak látták,
ha máshol keresnek dinnyét — talán miig; édesebbet is, mint a laméne-i. Mindenesetre
könnyebb volt más helyről szerezni, és kevesebb kockázattal is járt.
Egyszóval a földművelők lázadása nem remélt sikerrel járt. Elhatározták tehát,
hogy kölessel, kukoricával és földimogyoróval megrakott szamarakat küldenek Ferló-
ba, ahol a peulh törzs hatalmas csordái legelnek.
*Három hónapja, hogy a szamarak és vezetőik — Laméne legerősebb, fiatal fér-
fiai — elindultak a Ferlo felé vezető ösvényen. Azt a megbízást kapták, hogy egy hét
éves szép bikával térjenek vissza. Az állat húsának szétosztása a családfők közti meg
egyezéssel ismét megismerteti majd a falu legöregebbjeit a vörös hús ízével —, bár az
öregeknek és a középkorúak többségének, sajnos, már nincs foga. A fiatalok és a leg
fiatalabbak — akiknek talán csak a csont jut — megismerik majd, ízlésük szerint, ha
mást nem is, legalább a húsleves és a sült hús szagát.
Még aznap, amikor a szamarak és vezetőik kivonultak Laméne-ből, Mór Lame
gondolatban már kiválasztotta azt a darab húst, amelyre a szétosztáskor pályázik, egy
jó húsos, zsíros velővel telt lábszárcsont az.
— Gondosan, lassan, hosszú ideig főzöd, míg olyan puha nem lesz, hogy elolvad
az ember szájában, mint a vaj — parancsolta feleségének, Awanak, naponta. — És
ezen a napon senki se közeledjék házamhoz.
Elérkezett a nap, mikor a laméne-i fiatal férfiak visszatértek Ferlóból a faluba
egy pompás bikával. Elülső bal és hátsó jobb lábára erősített kötéllel vezették. Szarva
óriási, rőtszín szőre csillog a lenyugvó nap fényében. Vaskos nyaka, mint a majom-
kenyérfa törzse, lehulló lebernyege a földet sepri.
A rúgás veszélyét vállalva — melyet egyébként ügyesen elkerült — Mór Lame
eljött, hogy megtapogassa a „csontját”. Miután felhívta azoknak a figyelmét, akik le
vágják és az első kakasszóra szétosztják, hogy ez az ő része, ezt választotta, ezt akarja,
hazament, és lelkére kötötte feleségének, hogy a húst gondosan, hosszú ideig főzze.
Alighogy elhangzott az „asszalemu alejkum”, Fidzsir imája, szétosztották a húst.
A gyermekek még hozzá sem láttak a bőrhöz tapadt húsfoszlányok lekaparásához.
Mór Lame máris otthon volt. Bezárta és eltorlaszolta kapuját, s odaadta húsrészét
feleségének: