(^824) BIRAGO DIOP
Ahogy a szertartás előírta, szúra-mondás közben megmosták Mór Lame holttestét.
Amikor Serigne, a marabut a hét könyöknyi fehér szemfedővel letakarta a holttestet,
Awa előlépett:
— Serigne — mondta —, férjem még életében megtanított egy szúrára, s lelkemre
kötötte, mondjam el holtteste felett, Isten hadd irgalmazzon neki.
Mikor a marabut és kísérete félrehúzódott, Awa férje füléhez hajolt:
— Mór, kelj fel, mert sírba tesznek, ha továbbra is halottnak tetteted magad.
— Hol a csont? — érdeklődött Mór Lame.
— A fazékban.
— Megpuhult?
— Meg.
— És Moussa hol van?
— Még mindig itt van.
— Hát akkor temessenek el — döntött Mór Lame.
Úgy is történt. Testét deszkára helyezték, és lezárták a koporsót, mely minden
halottnak kijár. Szent beszédeket mondtak felette, és kivitték a temetőbe.
Amiképp a mecsetbe, úgy a temetőbe sem mehetnek nők temetési napokon, de
Awának hirtelen eszébe jutott, hogy még egy szúrát kell elmondania férje holtteste
felett, a sír szélén. Odasietett hát, s amikor mindenki félrevonult, térdre esett a holt
test fejénél, s könyörögni kezdett:
— Mór, kelj fel, ez már túlmegy minden határon. Most már elföldelnek.
— Hol a csont?
— A fazékban.
— Megpuhult? Jól megpuhult?
— Jól megpuhult.
— És Moussa?
— Még mindig itt van.
— Hadd temessenek el. Remélem, most már elmegy.
Elmondták az utolsó imádságot, és leeresztették a jobb oldalán fekvő Mór Lame
holttestét a sír mélyébe. Az első rögök már félig befödték a testet, amikor Awa azt
kérte, hogy még egy imát, egy utolsó szúrát mondhasson el.
— Mór Lame — suttogta a sírba —, Mór, most már igazán kelj fel, mert elhantol-
ják a sírt.
— Hol a csont? — érdeklődött Mór Lame szemfedőjén és a homokon keresztül.
— A fazékban — válaszolta Awa könnyek között.
— Megpuhult?
— Meg.
— Hol van Moussa?
— Még mindig itt van.
— Akkor inkább hántoljanak el!
Erre befödték a sírt. Az ínyenc Mór Lame még meg se magyarázhatta a halál
angyalának, aki érte jött, hogy: „Hiszen nem vagyok én halott! Csak egy csontért száll
tam a sírba!” — amikor a jó tanácsairól híres Marabut-Serigne a falu valamennyi öre
gétől támogatva, így döntött:
— Moussa, minthogy te voltál Mór Lame kunyhó-testvére, Awa nem lehet jobb
kezekben, mint a tiedében. Ha a gyászidő lejárt, elveszed. Jó feleséged lesz.
Egy utolsó Allah-fohász után mindenki elszéledt.
Ekkor Moussa, aki most már Mór Lame tűzhelyének ura volt, megkérdezte:
— Awa, hol a csont?
— A fazékban — felelte az engedelmes özvegy.
— Hozd ide, és együk meg végre.
KÁPOLNAINÉ MOLNÁR ILONA fordítása